J.Teca blogja

Gyász
J.Teca•  2017. május 30. 21:21

Tűz és Halál!

(Veronai autóbusz baleset)

Magasra szálló szikrákat látok,

Lenn szétomló testek merednek,

De rettegő hangok hangzanak olykor,

Melyek még élőket keresnek.

 

Majd húzzák, mentik át a réseken,

Kikben még van életerő,

S a kicsiny élet reményében

Kerülnek – már égve – elő.

 

A végtelen nagy fájdalomban,

Míg felettük a láng és füst száll;

A busz aljában, lenn a mélyben

Csontig égve arat a Halál!

 

Csak együttérzés, mit nyújthatunk;

A vigaszhoz minden szó kevés.

A nagy fájdalom terhe felett, majd

Hosszú idő nyújt elviselést.

2017.január.

J.Teca•  2017. május 29. 08:10

Síri üzenet

(Édesapámra emlékezem)

 

Kőtömeg alatt elkorhadt koporsóból,

A test formáját elnyelő földsötétből,

Megmaradt csontjaidon át

Jön hozzám síri üzenet.

Bár egy évtizeden is túlfutott az idő,

Midőn a jótékony Halál kegyesen

Rád lehelt s hirtelen döntéssel

Kulcsolta össze kebleden kezedet.

A tárogató messzire búgó hangján

Jutsz hozzám oly régről visszaszólva,

-mintha tegnap lett volna-

Az évtizedek percekre rövidülnek;

Így építkezik fel az örökkévalóság,

A ma is élő mosoly az arcon,

S az önmegadást jelző becsukott pillák;

Bennem mégis a jelennel szembesülnek,

Mert a magaddal vitt lelkem egy része

Gyengítette le külső erőimet;

De egyszer a kőfátyolon átlépsz majd értem;

Így hiszem én: ez a tőled jött síri üzenet!

1985.

J.Teca•  2017. május 29. 08:06

Öcsémre emlékezem

Az elmúlt év elvitte végleg,

Kiért éveken át fájt a szívem.

Búcsúja halk volt, méltó hozzá,

Csak néhány búcsúszót váltott velem.

 

Még ma is a Sorsot vádolom:

Miért vitt el Téged előttem?

Adja neked az éveimet,

Mivel én sokkal többet éltem!

 

Kérésem nem szállt fel Hozzá,

Kinek kezében van életünk.

Csak emlék maradt: koporsódból

Lecsukott szemed itt van velünk.

2017.január

J.Teca•  2017. május 2. 10:49

Annámnak

(Stark Anna betegsége idején!)

 

Még nem búcsúzom,

bár fájásaid

nekem is fájnak!

És háborog a lelkem:

mi célja velünk

e zaklató világnak!

Mi végett élünk,

kiknek lelkében sokszor

megrezdül egy-egy húr

és meghallói vagyunk

a sok-sok zokogásnak?!

Mi végett sodor minket,

mint kis porszemet a szél!

Míg másnak odafenn ragyog

ezernyi sugarával az Ég!

1984.júl.