J.Teca blogja

Személyes
J.Teca•  2017. június 11. 12:30

Lélek és a szív!

Figyeld önmagad,

Amikor lelked elszáll..

Szíved nem érez.



Az égre nézz fel,

Valaki ott fenn vár rád

Ajkad nem kérdez.



Csak szállsz magasba

Csodára ébred szíved:

Isten van veled.



Lassan felébredsz,

Valaki fogja kezed:

Ott áll, kit szeretsz!



Nem vagy egyedül

Szerető szív vesz körül

Megfogja kezed!



Most ölelkezik

Egymásba lélek és szív

A fénybe vezet.



2017.06.08.








J.Teca•  2017. május 30. 21:31

Visszaemlékezés

Férjem 58. születésnapjára)

 

Hosszú évekkel ezelőtt

Titokban, összebújva

Szőttük a terveket,

Miként a pók szövi hálóját!

De míg e kis ártalmatlan bogár

Hálójában biztonságosan jár-kél,

Addig a mi hálónkon

Sokszor lyukat tépett az idő,

Melyen kihullottak az álmok,

És már tudtuk, hogy

Akaratunktól függetlenül,

Valami felső erő részünkre

Új hálót sző!

Ez a valóság! A mindennap!

Amelyben éppen élünk!

Csakis egyedül ez a biztos!

Ez a pillanat, a másodperc!

És csak ebben hihetünk!

-A szép perceket hordjuk most össze,

Míg a terheket hordó lelkünket

A jelen megerősíti,

S a holnap összekötözze-örökre!

S ez az örök-, amíg élünk!

1984.

J.Teca•  2017. május 30. 21:31

Virágom

(Unokámnak)

 

Kertemben nyílik sok virág,

Mégis akkor legszebb a világ,

Ha huncut szemű kincsem látom:

Kicsi unokám, kis Virágom.

1983.okt.

J.Teca•  2017. május 30. 21:30

Virágok és tövisek

Mit tegnap oly őszintén hittem,

hogy lelkem tele van a tavasz

és a nyár virágaival,

most úgy érzem, ezek

mind tüskévé változtak

és fájdalmasan szúrnak,

annyira, hogy más értelme lett

életemnek és a szónak,

melyek a lelkem mélyébe,

mint megannyi tőr,

behatolnak.

1983.

J.Teca•  2017. május 30. 21:29

Virág!

(Unokámnak, Virágnak névnapjára)

 

Már a szó is szépséget árul el,

mert ha csak egy picinyke virág is

díszíti otthonom,

cserélgetve rajta mindennap

a vizet;

e tevékenység ambicionál,

munkára buzdít

és érzem, hogy az életért

értelmeset dolgozom!

Bár tudom, hogy

a levágott virág élete

-gondozásom ellenére-

nap, mint nap eltűnőként lankad,

míg Téged őrizve

-ragyogásodba belefeledkezve-

múló éveimnek örömet

s a sokszor elfáradt lelkemnek

új értelmet ad!

És ez a hatalmas különbség!

Mert, amíg kertem virága elhervad,

Te és a Lelked egyre nagyobbá nő,

mely egy vulkán izzásaként

magasan lángolva ég!

1984. okt.