J.Teca blogja
MũvészetDrága Annám!
(Stark Anna barátnőm betegsége idején!)
Majd eljön az est,
amikor körülvesz
a végtelen csend!
Mert minden, mi
ma még körbe forog,
megáll és megállítja
a Hajnalcsillagot!
S akkor az Ég
csodás türkiz színben
pompázva vakít!
S az én lelkem
mégis háborog
és semmi
le nem csillapít!
Belőled fogok élni!
-Ha még tovább kell élnem-
mert lelkem Veled lobog
a tengerpart ölében-
-Mert eljön az est!
Vele a végtelen csend!
A lélek lenyugszik!
S a türkiz Ég ragyog
odafent!
1984.júl.
Csendélet
(Stark Anna alkotása előtt)
Bilincsben tart
a rejtélyes látomás!
Mit rejt e kép?
A csodás alkotás:
-Sűrűsödnek a szirmok
egy-egy centrumban!
A virág szárát körbe vonja
a váza,
miként a jó anya gyermekét
vigyázza!
-De a többi
a többi szirom,
szerte hullik, s leül
a falon!
Szinte még pasztell,
csodás tarka!
A széthulló lelket még
eltakarta,
s hagyta, hogy a kéz,
az alkotó,
őket szép rendben
egymásra rakja!
-S mi lesz holnap?
Ha sötét éjjel
egy kegyetlen kéz
a pasztell szirmokat
összekavarja!
1984.aug.