J.Teca blogja

Mit tegnap oly őszintén hittem,

hogy lelkem tele van a tavasz

és a nyár virágaival,

most úgy érzem, ezek

mind tüskévé változtak

és fájdalmasan szúrnak,

annyira, hogy más értelme lett

életemnek és a szónak,

melyek a lelkem mélyébe,

mint megannyi tőr,

behatolnak.

1983.

(Unokámnak, Virágnak névnapjára)

 

Már a szó is szépséget árul el,

mert ha csak egy picinyke virág is

díszíti otthonom,

cserélgetve rajta mindennap

a vizet;

e tevékenység ambicionál,

munkára buzdít

és érzem, hogy az életért

értelmeset dolgozom!

Bár tudom, hogy

a levágott virág élete

-gondozásom ellenére-

nap, mint nap eltűnőként lankad,

míg Téged őrizve

-ragyogásodba belefeledkezve-

múló éveimnek örömet

s a sokszor elfáradt lelkemnek

új értelmet ad!

És ez a hatalmas különbség!

Mert, amíg kertem virága elhervad,

Te és a Lelked egyre nagyobbá nő,

mely egy vulkán izzásaként

magasan lángolva ég!

1984. okt.

 

Kitüremlik a lelked az éjből

Világossá válik általa a sötét.

A mélységet lényed temeti be:

Fürösszük magunk a Hold fényibe.

Egyszerre nincs más, csak a ragyogás:

Körülvesz, átölel, magába ás!

Ez az az Éj, a legszebb, amit éltem,

Mert Veled lebegtem én is a fényben.

Így lett lelkem lelked társa újra:

Együtt szállunk most a csillagokra!

1987.

Fehér bot a vakok jele,

Künn az utcán járnak vele.

Én is láttam, amint éppen

Vak állt meg a járdaszélen.

 

Bottal körbe kopogtatott

-olykor nagyot sóhajtozott-

Néhány hete több lépéssel

Értem el a járdaszélre.

 

-Átépítették a járdát;

Rövidebb lett, így csinálták.

-Tessék lépni, átvezetem!

Karjára tettem a kezem.

1987.május 25.

Vacogó foggal élek! Életem örök vacogás!

Vacogás bújik testembe, melyen át

A lelkembe jutva egy örök remegésre vált.

Ez a vacogó-remegés tépi szét hitem.

A „hitem” tépi szét a szűrtelenül belém

Préselődő tucatfrázis, a céltalan,

A megvalósíthatatlan szóhalmaz.

Vacogó foggal élve zárom ki magamból

A „profil” szavakat, mint a folyót

Medrétől elterelő barbár eszközöket

S vacogón-remegőn nézem a

Felgyülemlett szavak bugyborékolását,

Várva, hogy kinyíljon a zsilip,

S a szóhalmaz elrendeződve

Induljon tovább- a „buktatókon” át!

1985.okt.