Perzsi. aprók

Nem tudom milyen ez a péntek,

s azt sem, hogy most miről regéljek;

talán a napsütötte  tájról,

arról az eltévedt bájról,

mellyel péppé aszalja a testet,

miközben gyönyörködteti a lelket,

vagy tán a negatív hatásáról,

mikor egy barát esik le a fáról,

betegen, ütődött almaként,

kiből befőtt sem lesz az idén,

mert önnön nagyságában tündökölve,

nem gondolván a jövőre,

ő harapott bele a kígyóba,

s önként, mérgét magába szívta,

most ráköpi a világra,

s jaj annak, ki alá állna...

 Olyan ócska ez a szerda,

és menjenek a francba,

azok, kik teleszórják az eget, 

csakhogy neked jó legyen,

ne melegedj fel globálisan,

hát szívd a mérget, nazálisan,

de orálisan is egyben,

nyeld a mérget gyors ütemben,

és felejtsd el, hogy valaha láttál kék eget,

neked már nem integetnek a fellegek,

nyár közepén meg vagy "fázva",

de ez csak méregnátha,

hát gyönyörködj a szürkeségben,

ócska szerda feelingjében.

Fórumból

Jaj Istenem mit tegyek,
mit tegyek, hogy ne legyek",
s ha mégis lennék, hol legyek?
Várnak fenn a fellegek?...

Idézet: Szerelmesfilm (1970)

Csak addig...

*

Csak addig hallgass míg szíved bírja,

az eszed úgyis felülírja,

s ha egyszer végre szólni mersz,

ki lesz az,  ki veled lesz?

2023.06.08

Addig jár a korsó a kútra,

míg rá nem lel arra az útra,

melyen önszántából végigmegy,

s útját nem állja egy hegy.