Perzsi. aprók
VersLényegtelen
Lassan elfogynak a sóhajok, könnyek,
a gondolatok csordogálva jönnek,
búcsúzik minden élő , holt egyaránt,
és a nyár is kacsintgatva egzaltált.
Már minden, mi egykor volt,lényegtelen,
kalapács alá került a szerelem,
az árverés csekély haszonnal zárult,
a környezet az,mi egykor elárult.
Ha a bőséges könnypatak elapadt,
ha az iszapos ingovány felkavart,
akad vevő, ki aprópénzért megvesz.
Hit, remény, becsület az új feladat,
válogasd meg, kinek adod szavadat,
eljő majd egy új világ, mi tán szebb lesz.Bocsásd meg...
Bocsásd meg, hogy nem fogtam a kezed,
midőn elszállt az utolsó lélegzeted,
s nem volt erőm lefogni a szemed,
a lelked, mit szerettem, már nem volt benned.
Itthagytál; egyedül állok, árván,
mondd,az élettel, hogy nézzek szembe, gyáván,
hisz te voltál az erő, a minden,
s most látom, mi körülvesz, ordítja;nincsen!
Elmosott bűnök
Halkan szitál a szürke eső,
elmos minden sötét titkot,
s nem emlékszel mi volt az első,
mit anyád, s Isten is tiltott.
El nem mondhattad senkinek,
belesúgtad hát a szélbe,
orkánná lett vad reménynek,
oda minden szerénysége.
Kapualjak rejtekében,
két csók között bánat hevül,
erénytelen életedben,
a szíved egyre csak gyengül...
Viharos szonett
Út szélén megpihen a bús árnyvadász,
a fény aludni tér szürke szárnyakon,
fodrozódik a gomolygó felhőnász,
kis csalogány hintázik az ágakon.
Hűsöl a nap, rejtekét felhő fedi,
vihar dúl, őrjöngő, vad táncot lejtve,
az esőtánc lassan kezdetét veszi,
hol a lélek nagysága marad rejtve.
Harcot vív a fény a borús sötéttel,
a mennydörgés vígan harsogva kacag,
s elsirat mindent mi széppé fejlődött.
Majd fest a szivárvány összes színével,
délibábot, varázsol pírt a harag,
mi vágyódó életek közt vergődött.
Cukrászdában
Banyavers Mikibá verse ihlette. :-)
Cukrászdában ül a banya,
szanaszéjjel áll a haja,
arra megy egy legény, balga,
rákacsint az öreg tyúkra,
de jajj, mit tesz Isten, az visszakacsint,
kilátszik a 3 foga, az mind,
s a legény futna, de sebesen,
késő, a banya integet,hevesen,
jer ide te zsenge husi,
itt a süti, Rigó Jancsi!
Mondd, mi a neved te szépszemű,
s a kezeden miért van kesztyű?
Tán te vagy a Jack, a hasfelmetsző,
vagy kislányokat szédítő szelidítő,
ki csak ígér, de nem teljesít,
s mire észbekap a bimbó,
már elment a limbó-hintó,
mert banyává válik, de egészen,
na gyere, megsütlek, egészben.