Perzsi. aprók

Szikkadt földből bújna ki egy kis virág,

de jajj, már a fejét letiporják,

nincs szükség rá, ott, hova a teremtő (?) elültette,

módszeresen ledarálja a sors kereke.

Bújna, tiporják,

virítana, szakítják,

színét adná, megtépik,

létezését kicsinylik.

S most ott, a barázdák mélyén,

megbúvík, félvén,

hogy egyszer mégis ki kell hajtania,

pedig ő már csak vegetálna.

Néztél rám üveges szemekkel,
mint aki nem lát, és a kezeddel,
úgy toltál el ösztönösen magadtól,
mint farkas a bárányt a gyanútlan nyájtól.

#4sorosszerelem

A fejsze

*

A suttogás is egyre halkul,

a csend páncél mögé bújt,

s ha egy sikoly kőként hull alá,

elmédre fejszeként sújt.

Ahol a madár sem jár,

ahol a nincs szalutál,

gyermekek halnak éhen,

s ez még csak nem is  szégyen,

ott a mosoly hamvába holt,

s tüzet csak tengernyi könny olt.

Este egy vén kecske,
kertecskémet lelegelte,
serecskémet bevedelte,
e tettét megszenvedte.
Férjem megkergette,
fejét veresre verdeste.