Perzsi. aprók

Úgy borítja be a szürkeség az eget,

minként lényemet a csüggő,  szikár magány,

melyből talán egyszer felébredek,

ha eljő értem a kegyes halál.

Perzsi.: Csak egy sóhaj

*

Csak egy sóhaj, melyet felkapott a szél,

csak egy óhaj, mi szívedig elér,

egy közös fohász mindenkiért,

ezért a felfordult világért.

Pislákoló életek,
gyertyalángok,névjegyek,
mint megannyi ujjlenyomat,
a szél viszi messzire a hangokat...

Limerick

*

Egyszer volt, hol nem volt, Heréden,
kakas kukorékolt, serényen.
Hirdette az igét,
a reggeli misét,
most csendben fő, saját levében.

Eltévedt az ősz a hatodik kanyarban,

vajon sétálhatunk e majd az avarban,

vagy mindent felperzsel ez a haarp nyár,

ez a pusztítani vágyás, ez az, mi fáj...