Perzsi. aprók

A napernyő úri divat,
s ha a Teremtő magához hívat,
bátran mondd, hőgutát kaptál,
mert jegedből mindenkinek adtál.

Komor csend nyugszik.
Vhar dúlta vidéken
pislog a napfény.
Mintát sző a szárnyakra,
az álmodott vágyakra.

És vonult boldog s boldogtalan,
páran úgy, mint aki hontalan,
önfeledt kacagásuk messze szállt,
de néhány könnycsepp is táncot járt.

A pillantásod többet ér száz szónál,
az ölelésed néha jobb a csóknál,
s minden mi te vagy, nekem az a boldogság,
de kalitkában élni ezért botorság.

Napernyőt a napnak,

felhőt a zivatarnak,

délibábot a határnak,

boldogságot a mának,

Adj Uram!