Perzsi. aprók
A szerelem mágiája
Valami láthatatlan erő,
az, mi cseppet sem feledhető,
úgy vonzott mint valami mágnes,
de miatta lettem dekadens.
*
A láthatatlanság ködébe,
bevonzott saját bűvkörébe,
felöltve titokzatos álarcát,
járta el szemérmes násztáncát.
*
Majd kitombolva minden vágyát,
elhintette csírátlan magvát,
és a hold halkuló fényénél,
csókkal búcsúzott,gyetyafénynél.
Könny és remény
Könny
Pici gyémántként gördül alá,
ölembe hull csendesen,
s a Teremtő keze legyint rá,
félig-meddig kegyesen.
*
Remény
Sóhaj ér sóhajt szüntelen,
s a harangok néma mozdulatlansággal,
véres hadat üzennek.
Csak halkan...
"Csak halkan, csak szépen",
olyan hanyagul, s ledéren,
láss át a káosz bugyrain,
s a lángoló elme hamvain.
Megnyugszik...
Lehunyt szemeim
a való mögé látnak.
Megnyugszom végre.
Kapaszkodj belém!
Kapaszkodj belém ha fuldokolnál,
s találkozzunk ott, a gátnál,
hol rég már csak a semmi székel,
fuldokoljunk együtt, szépen,
mert magányosan vergődni sem jó,
a jelenléted oly biztató,
tán együtt még meg is ússzuk,
s az életet majd száz évig kihúzzuk...