Perzsi. aprók

Limerick

*

Egyszer volt, hol nem volt, Heréden,
kakas kukorékolt, serényen.
Hirdette az igét,
a reggeli misét,
most csendben fő, saját levében.

Eltévedt az ősz a hatodik kanyarban,

vajon sétálhatunk e majd az avarban,

vagy mindent felperzsel ez a haarp nyár,

ez a pusztítani vágyás, ez az, mi fáj...

Álmomban pingvinek táncoltak,

s csak kacagtak a forróságon,

a  nyár úgy kapaszkodott az őszbe,

mint hűséges  hattyúk egymásba,  a tavon.

Miért van az, hogy félek,

S már alig-alig remélek,

Egy jobb helyet, hol várnak,

S hol a lelkek sosem fáznak.

Hol nincs bűn, s nincs vezeklés,

Hol a szeretet nem fizetség,

Hanem olyan természetes dolog,

Amihez neked is van; alanyi jogod.

Nem kell harcolni érte,

S nem utalják ki jegyre,

Csak úgy lóg a levegőben,

S leszüretelheted menten.

Nem irigyelnek érte,

Hisz mindenkié, ki kérte,

S bátran lebeghetsz a meleg semmi közepén,

Nem rúgnak beléd, hogy menj innét!

Tiéd lehet a csend,

Ott hol semmi sem rend,

Ahol a saját szimfóniád a zene,

Én intek bátran. Gyere, csak gyere!

Melegben szuszogó, meggyötört hajnal,

cinkosan kacsint a telihold sajttal,

és halkan súgják a perzselő légbe,

nézzünk hát egy  söröshordó fenekére!