Perzsi. falatjai

Ajánlat
Perzsi.•  2021. október 7. 15:17

El nem csókolt vágyak

Ajkad zárt vonalán a vörös csepp,

tündököl, mint egy zamatos óbor,

és én megrészegülten szürcsölném,

ha az az ív nem lenne oly kegyetlen.


Mit vétett gyenge szívem szerelme,

kinek nem léphetek ki nem hűlő helyébe?

A végtelen spirálján távolodok tőled,

lassan már nem érzem magam nőnek.


Mire feleszmélsz, talán már késő,

addigra az én szemem sem lesz már oly fénylő,

szürke hajamban a tincsek is begubóznak,

s az el nem csókolt vágyak elhamvadnak.

Perzsi.•  2021. szeptember 8. 18:44

Nem ér el...

Pásku Erzsébet:Nem ér el...

*

Örök rejtély a belső,
hova nem fér senki, csak Ő,
kinek nyílik az a virág,
titkos ,rejtett világ.

*
2021.09.08
Zene: Uriah Heep: Come back to me

https://www.youtube.com/watch?v=eyaT2Hk3sCc

Perzsi.•  2021. augusztus 4. 09:55

"Ó, csak a hajnal jönne már"...

Zene ütemére, hangulatára írt vers.


Ha kietlenek az éjek,

ha sikolt a magány,

ha nem bírod a színeket,

ha minden vadul fáj,

csak tudd,a szíved engem vár,

csak tudd, a szíved engem vár.


Ha megvakult a félelem,

ha röppen a madár,

a hangod hív az éjjelen,

s ha hűtlen a barát,

csak tudd, a szívem téged vár,

csak tudd, a szívem téged vár.


Most minden olyan egyszerű,

már nem int a halál,

a végtelen az gyönyörű,

mert mindent bennem lát,

hát hidd, hogy a szívem téged vár,

hát hidd, hogy a szíved engem vár.





Perzsi.•  2021. július 20. 11:38

Bilincs

S  ha elvonult a rózsaszín álom,

ha felszállt az az édes köd,

majd jönnek a szürke netovábbok,

s bilincsként rabul ejt a kör.

Perzsi.•  2021. július 19. 10:33

Ódon házak közt

alkony,éj,balkon,szeszély/lámpán,melegét,kabátján,szerepét/papírt,a füst,járván/a hírt,ezüst,szárnyán



Magába zárta fényeit az alkony,

sejtelmesen sustorog a vaksi éj,

titkokat lehel magából a balkon,

s halkan felsír a vadóc női szeszély.


Egy arc villan fel az utcai lámpán,

megmutatva szíve összes melegét,

egy rúzsfolt  virít kopott kabátján,

mint egy színész, ki nem érti szerepét.


A vágy  sodorta cigarettapapír,

elhamvad, akár a sűrű, fojtó füst,

s sétabot koppan a házak közt járván.


Angyaltrombitán fújják a fényes hírt,

megkopott medál, az a régi ezüst,

néha felvillan még galambszárnyakon.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom