Perzsi. aprók

Szombati szeplő ül az ágon,

pihegő árnyak az aszfalton,

varjú károg  a ligeti fákon,

a fény megcsillan a kobalton.

Néma ordítás hallik jobbról,

balról pofon csattan egy arcon,

öklét rázza a nincstelenség,

felsír a héja nász az avaron.

De jaj, ha fügét majszol egy fogatlan anyó,

s mosoly ül ki ráncos kis arcára,

a világ kifordul mint a kanyaró,

mely a bőrünkön ül, jobbára.

Nem énekelem el a dalom,

s annyit sem mondok:shalom,

unom ezt a képmutató világot,

hol még a jókívánság is csak átok.

Bohócok jönnek s mennek,
a cirkusz üresen áll,
díj a porondmesternek,
most alanyi jogon jár.

Borsot török, s nem bánom,

ez itt az én álomvilágom,

s ha nem szívlelsz, hát lelked rajta,

de tudd, nem rajtam lóg a gatya!