Zsoldos

A lényeg, hogy remélem nem egy pohárral
a kezedben búslakodsz a kocsma legszebb asztalánál,
és azt nézed mennyire törik meg a fény az
átlátszó pohár nyakán. Mint saját, elcsúszott tükröd
a fürdőszoba falán. És a pohár közepén ülepszik a hab,
a pára pedig beteríti átlátszó önvalódat
a bezárt szobácskában, az elhúzott
zuhanyzófülke zubbonyára vetített, szürke ikerláng.
Olcsó kenyérhéjon nőtt fogsorod, néma,
Vak szemed látja a láthatatlan csodát,
S burzsuj felmenők közt voltál szolga,
Még is, a te szavaidtól hajtották fejüket alázatra.
Légy a hit bajnokán ékeskedő lánckesztyű
Mi magasba tartja az életnek pallosát,
Sírásóként, irtsd s vesd a sötétség magját,
Míg fehéren csillog pengédnek éle.