Utazunk

Táncolj pejkó, húzd a bricskát,
ráncigáld a kantár túlsó szárát,
s az ostor akkor alszik tovább.

Peckesen állva pihenget, a nagy
áll tetején, a bakon egy sípban,
feszülő teste támolyog.

Szél cibálja a spiccen utazó martalóc
bokszolót, szorítja végét, hullámzik
nadrágja, ahogy gördül a vén kerék.

S a tengely, a magányos lőcs, nyers gyufaszál,
oldalain tart, egy-egy, pálcás, hulla hopp karikát,
nejét s gyermekét, lendítve át a görögök felszínén.