Földi

Jer homunculus nem bántlak. A vén

bátyád vagyok, a gólem testű őserő,

ki e földnek becses kincséül fogadott.

Kezem nyújtva neked a fák árnyasából,

még akkor is ha te nem voltál tiszta 

erezetből való, s csak bitoroltad

az öcskösnek járó nevet. Mert anyánk elmondta

hogy miből lettél, hogyan hintette el a szeretet

magvainak mindkét felét. De folyton kétség

gyötört. Az a mágikus félgyökér növekmény,

mi túltesz majd mindannyiunkon egyszer, és

nekem kell megvédenem a szellemektől téged. Az

életem árán is, hogy kivédhetetlen pajzs, faltörő kos

lehessek én, a törzs szemében. A klánunk történetében.

Érted!