Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elhamvadt
Essran_Rothmor• 2022. december 3. 07:17 • olvasva: 29
Csüngő szavaidon kapiskál az idő, serceg
rajta a süket körző, s a bakelit, ami a te zenédet játssza, oly monoton és lebegő. Lufiba sűrített esszencia, a markánsan csípő fűszer, hallhatatlan tartalommal teli bölcső, Fröccs. Tornyos falait a pohárnak, síkfutó állkapocs padlása mássza, sátor árnyékot vetve, sapkát adva a garatnak. Vitorla nélküli öbölében hánykolódik az árnyékhajó, hullámszegény lékekből áramlik tova a szabad fonal. S a távolba mutató fókuszban, pillant fel a hang.