Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egyedül
Essran_Rothmor• 2021. március 11. 22:27 • olvasva: 113
A rutin s az évek, nem vérteztek fel elég tudással,
haszonleséssel, az érdektelenség pusztításának harcmezején.
S mindig, emberi oldalát, próbáltam látni, a végtelen idő folyásának.
Hogy olyan ember legyek, akiben az emberi értékek, még hordoznak megbecsülést.
Erősebbé válni! A társadalom csatáiban, épp a libasorban váró következő csáp, előttem áll.
Bármilyen mélyre akarna lenyomni engem, elvenné éles hangomat, szikrázó ikreknek cinkosát.
Dadog a világ, remegnek oszlopai, s nem legel tovább a nyáj,
Mert nincs pásztor, ki mutassa, merre zöldellnek még, a legelők,
S gazdag hazánknak, szépséges, kies birtokán.
Fogja közre, megnyírt bundáknak húsát, a magány.
Essran_Rothmor2021. március 13. 14:19
@negyvenkilenc: Pont, a pásztort kéne életben tartani elsőnek, akinek kiemelkedő szerepe van, de a magány akkor is megérinti.Viszont, tetszik a " " fekete bárány " hasonlatod. Ők viszont, talán akik mindig egyedül vannak, és lehet jó is és rossz.
negyvenkilenc2021. március 12. 05:35
Ha már csak a hasznot lesi minden pásztor, ha már semmi füvet nem hagynak, akkor oda a birtok, lehet jobb fekete báránynak lenni, ki nem áll be a sorba.