Buckák

Buckák


Az élet humuszának sivatagában voltam.
Mikor szerves-szervetlen roncsokkal találkoztam.
Mint kiégett, találatot kapott tankok hevertek
mindenütt. S vérük és könnyeik feketére
színezték földet s levegőt, kék eget, sárga
puliszka dombokat.
Láncaikat legurítva pihentették, hiányosra szakadt
hevedereik, mint körkörösen szétharapdált
kakaós csigák. Őríjtő, e nagy halmok tételes
veszteségét látni, csorba élű késsel temetett a metsző
szellő éjszaka hidegje, kúpokat hordva, az
enyészet darabkáira.
Hogy feladhassa rájuk az utolsó kenetet a
csuhátlan pap. Imába foglalva a számok s
cédulák párducait. Halált osztó lövegek
száguldó kísértetit, a félelem rózsacsokrainak
elhalványuló színeit s porrá tört lehulló szirmait.