Balansz

Balansz

Világ sarkantyúja, te ádáz ösztökélő bökő.
Mitévő legyek, hova sereglenek lelkem színfoltjai,
mikor minden egyes fogásodnál szúrsz egy félelem
pontnyit belém. S mert bizonytalan vagyok,
tériszonyom van, jobban érzem magamat 
földi béklyóban.

És mennyi emberi képességet lophatok még?
Másolhatok, míg tündöklésre bírom kitárulkozó
napom. S folyton visszaállok középre, jó játékosom
bábjaként szemlélődve, duót-triót, kommunákat
böngészve, véges számú láthatatlan amplitúdót
érezve.