Az éber grafikus

Itt olyan békés minden. Nem érzed a
Magnetofon lágy sercegését,
Tölcséréből kiszabaduló öblös törődését?
A táncra perdülő, papírból kivágott panelbábukat,
Mik ütemre ropják ritmusosan, zárt táncukat.

A felhőkarcoló tetején láthatatlan akrobatát,
Ki szivar csonkjának végéről úszik tovább.
S végtelen pókfonál tartja derekát,
Mozgása pocakot rajzol és szirom szoknyát.
Súlytalanul járja táncát, hogy utolérje,
A meleg fújtatóból surranó, ködkarikát.

Csillár harangjából merészkedik elő a piciny teremtés,
De annál többet érzékel az összetett felépítés.
Vezényel, lenéz reám, homályos lencséimmel kokettál.
Szemeim már alszanak, elmém súlyos tükrei
Alkotnak tovább, mert fut a film s meg se áll.