Daneel blogja

Bábel visszatér

Az éjszaka körbeölel
silently haunting with its glare.
La nuit me touche et j'ai peur d'elle
als ob es ein Alptraum wär'.

Nous dansons ensemble jusqu'à tard
s lakkcipőink elmesélik
das Lied unserer Gegenwart -
every destiny is a brick

im alten Gebäude der Welt.
Elle me raconte et je l'écoute
with strange emotions never felt
emberként: remény és kiút

are emerging inside my soul.
Plötzlich verschwindet der Teufel
de tana még fejemben szól:
>>Apprécie bien la vie, mortel.<<

Kötéltáncos vízilovak

A kötélidegzetű táncos
önmaga érzelmein tapos;
szaltózik, leesik, s a város
szmogporában halkan arcot mos.

Ha arc, hát legyen arc! - kiáltják,
akik csak sminkben mutatkoznak.
Van kit az idő, mást a gőg rág,
s ha van gőg, fülből is egy lóg csak.

A szépet meghalljuk egy likon,
ezért is vagyunk mi hallandók.
"Egyik fülén be, a másikon..."
...preventíven egy vaslakat lóg.

Így el is torzul a valóság:
egyedien, de kollektíve.
Minden nap egy alma, ha kórság
közben zavar az orvos íze.

Az ember magáért, csapatban,
izzó szennyfelhőben andalog,
s közben nem érzi magát bajban.
Én a vízilovakkal vagyok.

Egy végnek is száz a szója

Mondják, hogy mindennek egy célja van,
az pedig interpretálhatatlan.
De ha egy bomba miatt hull a ház,
akkor a volt kórház is hullaház.

Így munka után az ápolónő
lehet egy koncerten csápoló nő
vagy utcasarki leápolónő.
Egy átlagember, nem Apollón ő.

Egy fa is lehet múlt, jövő, jelen,
az asztalod vagy az én gyermekem.
Éppen ezt hirdette Pinokkió,
hogy fafej, a sorból kilógni jó!

Vakon

Éjszaka van nappal, hűvös, csillagtalan.
A fehér bot ében, s álmon járok ébren;
megbotlok-felkelek: tízezer alakban
nem látom önmagam a lelkem tükrében.

A kutyám nem morog, be van tanítva már.
Vezetem vagy vezet, sejteni sem lehet;
mondják, hogy emberként mi vagyunk a tanár,
de nekem kutyám, neked vágyad mestered.

Borozunk, a löttyöd vörös-e: nem sejtem.
A sötétben mindegy, mi barna, mi fehér;
ezért csak hallgatok részegen, csendesen,
s így másképp tudom meg, az ember mennyit ér.

Kár, de diem

Lepihen, halogat.
Lábat is, ha lógat,
csakis a gép előtt:
nézi a pixelnőt.

Az egér ketchupos
váza egy becsapós
link környékén jár ma:
majonézre várva.

A szennyes a padló,
el sosem apadó,
sáros vászonfolyam.
Tengerésze voltam.

Más meg a kalóza:
kampóját sarlóra
cserélve adna bért
torrent-kalapácsért.

Sanyi pizzát rendel.
Ingyen, érdemrenddel.
De ma hiába lord:
a pizza hideg volt. 

Pizzahideg éjben,
a gép előtt, tétlen,
lábat, ha lógatunk,
s munkát halogatunk.