Damaltika blogja

Nyugodjék békében! 🖤

https://www.youtube.com/watch?v=qR2Fe51V_oA&feature=share&fbclid=IwAR1fz0FH3b8OsKDxdYZz_ZGwKUC-mOQqEKR4v_347oUEHBEWPNnyJzdB73k

Nekem a szerelem örök, neked egy furcsa emlék. Szerettél, nem szerettél, valakivel elcseréltél. Egy hamvadó tűz mellett, mindent elmeséltél, de megfogni a kezem, akkor féltél. Szeretlek, bár nem szeretném. Amikor először táncoltunk, utoljára éltünk, mert fiatalon, bután, mindent félreértünk. Botladozva éltük életünk, de egyszer levetkőztél, Az egy örök rejtély Szeretlek, bár nem szeretném. A melleid, a fények, a tengerpert, s a belső rémek, megmaradtak nekem, mint fáklyák fekete éjben. Gyűlöltük néha egymást, Te mást kerestél, néha megállt a szél. Szeretlek, bár nem szeretném. De tudtuk már akkor is,magunktól kell félnünk. Mégis az örömöt, másoktól reméltük. De azt a táncot, soha nem felejtem el. Az volt a kezdet, egy titkos égi jel! Szeretlek, bár nem szeretném. Veled voltam végig, pedig nem kérted. Nagy csatákat vívtunk ködös ellenséggel. Háborúztunk ott, hol az Isten nem véd meg! Mellettem álltál, pedig nem kértem. Szeretlek, bár nem szeretném. Évről évre álmodtunk - mind elvették! Nem olyan lett a világ, ahogy apáink remélték. De felálltál, s repültél, az Égen csillag lettél. Táncolsz fenn az Égen, mint azon az estén. Szeretlek, bár nem szeretném. A Te csillagodat esténként az erkélyen nézem, nem tud róla senki - mégis a segítségem. Lehet, bátortalan voltam, lehet, a szerelemtől féltem, lehet, elrontott mindent, a féltett büszkeségem. Szeretlek, bár nem szeretném. Úttalan utakon, lovasokba tévedsz, kik a fényt kutatják, mely a Nap, a földi élet. Rönköket cipelsz válladon, hogy épüljön templomod, melyet démonok terveztek, de felépítik az angyalok. Szeretlek, bár nem szeretném. A felhők fölött a pilóták mindig látják a Napot. Minket az élet nem kárpótol. Minket meglopott! Te is én is halkan mondjuk: Egyedül vagyok. De tudjuk összetartozunk, a határ elkopott. Szeretlek, bár nem szeretném. Volt egy mese, mit olvastunk a viharról, meg a lányról, aki kiállt a partra fáklyával, hogy a társa lásson. Fúj a szél, nincsen kiáltás, hangtalanul élünk. Építjük a ködből, a csendből, éledő reményünk. Szeretlek, bár nem szeretném. A kapitány nem látta a fényt, sem az égen a csillagot. S a lány ott lassan szoborrá vált, kővé fagyott. Világítótorony lett háborgó tenger partján, sokaknak mutatott utat a lét, s a nemlét fokán. Szeretlek, bár nem szeretném. Szemeid csillagok, tested az égő fáklya, torony lettél, mely világít, melyet minden hajós láthat. S a viharnak, ha vége lesz, a tenger homokos partján, öleljük úgy egymást, ahogy először kívántál. Szeretlek, bár nem szeretném. Nekem a szerelem örök, neked furcsa rejtély. Világítasz sok hajósnak, az a tánc, csak régi emlék. Most még süt a nap, de jégesőre várunk, de egy régi mesében egyszer, egymásra találunk. Szeretlek, Te nem tudod, szeretlek, magam sem értem

https://www.youtube.com/watch?v=qR2Fe51V_oA&feature=share&fbclid=IwAR1fz0FH3b8OsKDxdYZz_ZGwKUC-mOQqEKR4v_347oUEHBEWPNnyJzdB73k

A freelove és egy lovag...

2008-08-26 22:31:26

nem igazán értem, az hogy lehet,

hogy valaki nem szereti...csak a lelkemet...

hiszen én így egyben vagyok az ember...

lélekkel, hibákkal, szívvel, testtel...

de egyre inkább úgy hiszem...

hogy mindez nem kell...

legalábbis neked...lovag...

hiába adom a telefonszámaimat...

Azt hiszem valamit elfelejtesz....

A naplóm alapján teljesen meg nem ismerhetsz...

így sajnos csak egy álomképet kergetsz...

vagy talán nem is...talán szándékosan így akarod....

Hogy maradjak örök elérhetetlen angyalod?

Ám legyen...de Shakespearetől az alábbiakat ne feledd sosem:

"Színház ez az egész világ, s merő Szereplő mind a férfi, nő: mindenki Föl és lelép; jut több szerep is egy Személyre; felvonásaik a hét kor. Első a csecsemő, ki a dada Ölében is pököd. Utána a Síró fiú táskával, hajnalarczczal, Kelletlen mászva iskolába, mint Csiga. Továbbad a szerelmes, a Ki kályhaként sohajt s dalt ömledez A hölgy szemöldökére. És a harczos Fura szitkokkal telve, nagy szakállal, Becsűletféltő, gyors és hirtelen Veszekvő, ágyu torkáig keresve A buborék hírt. Aztán a bíró, Tömött kappantól kerekes hasával, Zord szemmel s rendesen vágott szakállal, Teli bölcs mondattal s dicső példákkal, Így játsza szerepét. A hatodik Kor vézna bugyogóba bú, üveg Az orrán, erszény oldalán; legényes És jól kimélt nadrágja tág világ Aszott czombjának, s a mély férfi-hang, Mint gyermek-nyafogás, a régi mód Sivít s nyihog. A végső jelenet, Mely e cselekvényes mesét bezárja, Új gyermekség: a tiszta feledés, Fog, szem, tapintat és minden hiján."

nézd meg jól a freeloveot....én sem más...csak közülük egy vagyok...