Damaltika blogja

Ne olvasd...

2008-08-10 01:30:35

ha nem akarsz szomorú lenni..és ha nem akarod egy titkom megismerni... Az ismerősök között mindenki kérdezi...hogy volt erőm, és bátorságom elválni, s letenni...hisz nem kényszerített semmi...nem volt akiért kellett volna menni...csak aki jóbarátom, az tudta..mit kellett elszenvedni..de nem ezért..és nem a másik nő miatt...hisz az van sok akár egy házasság alatt...és mi, illetve ki segített dönteni? Heni... egy ..gyerek...hiszem, hogy vigyáznak rá...és remélem keveset szenvedett... már több mint egy éve... azt mondták nem képes rá, nem lehet...úgysem veszik fel... magyarból gyenge volt..írni olvasni hibásan tudott...de tehetségesen focizott...8.-ban sokat voltam náluk, és gyakoroltunk...hogy felvegyék...szófajok, helyesírás, mondatelemek..szegény gyerek a hócipője tele lehetett...és ..jó szíve volt ..tanáraként nagyon szeretett...mikor a mamája kapusznyikát sütött..mindig eltett két három kis darabot...mert tudta, hogy szeretem..és meglepett vele...mert ez Tilda néni kedvence...apja anyja nagyon szerette...pedig nem is volt igazi gyereke...nekik sohasem lehetett...kicsiként kapták a két gyereket...és jó szülők..náluk nem akarhatna senki jobbat...mégis..a sors igazságtalan... Csütörtökön Herik...indult volna Olaszországba..próbajátékra a kinti csapat várta...de ki már nem jutott...előző nap..biciklivel ..egy teherautó elé csúszott...még három hétig élt...és küzdött amíg lehetett...nemsokára temették...a gyereket...a mai napig sem értem, ez hogy lehet...hiába jött már az üzenet..hogy megcsinálta..és sikeresen felvételizett... Ha csak ennyi az élet...akkor boldogtalanul ne éljed...hiszen..ezek alapján tényleg nem tudni ki lesz itt holnap.. Húszévesen azt hittem, hogy más nincs cél az életben, mint férjhez menni, házat építeni, szülni három gyereket...és persze megszerezni négy kereket...elvégezni az iskolát..és ezzel minden megvan..hát jóccakát...harminc évesen minden kívánságom elértem...mégsem tett boldoggá...volt férjem..de nem párom...hatalmas hodályom...de nem otthonom...hol az ember retteg..az nem nyújt pihentető kényelmet....hiába az autó...ha miatta adósság lett millió... Csak a gyerekeket nem bánom...ők mindennél fontosabbak a világon...A nagy lány, az első, ki született...büszke vagyok..hogy a hagyományt tisztelve Matild lehetett..mint minden elsőszülőtt lánygyerek...A középső..Anikó, a második...a haja..a természete...sokban viszont ellentétem..és harcolunk...de én vagyok..csak kicsibe... és a harmadik..a csoda...s lám Tildának azért is lett fia!!!...9 hónapig úgy tudtam Krisztina...s imádkoztam..annyit mint még soha...lehajtottam fejem..s elfogadtam az akaratot...és ismerve vágyam..a jó isten mégis fiút adott...velük átálem a boldogságot...de a férjemben csalódtam, s rájöttem mennyire magányosan telnek a napok... Heni halála hozta meg a gondolatot..meg kell keresnem , akivel boldog vagyok.... oly rövid az élet...és mégis hosszú lehet, ha nem éled..csak végigszenveded...nem akarom úgy végezni mint az anyám...egy hurokkal a nyakán...s remélem..talán...lesz majd valaki..aki szeret..ahogy és amilyen vagyok..tiszta szívből igazán... Kint jártam a terszon..milló csillag ragyog...jó , ha az ember kiírja magából a bánatot....fáradt vagyok...pihenek..jó éjt...mindenkinek:)

Most is törlöm a könnyemet... Julcsikánk...mi lehet veled..

az akarat....

2008-08-12 00:18:34

mely előbb vagy utóbb borostyánt arat... egy kolléganőm..negyvenegynehany lehet...rákos ... nagyon beteg... ma sokat dolgoztam...tantárgyakat órákat osztottam szoroztam...s mivel állományban van...felhívtam...dolgoznunk kell, mert az iskola megyen...de vajon..vele mi legyen... Az előző munkahelyen is ott volt velem... mindenkit elhoztam, ki kedves volt nekem... úgy örült, hogy elsős osztályt kapott... s mikor már minden gyereke írni tudott... a mennykő is becsapott... áttételes...elkezdték műteni.. végül bezárták..ki senki sem veheti....... kemo és sugár a dózis a legnagyobb.. jó orvosai szerint talán még fél évet ha kapott... mindennek már egy éve.. azt mondja..élni akarok... megbecsül minden órát, percet és napot... és küzd rendíthetetlenül...nem tudom honnan merít ennyi akaratot... a sugár már mindent elégetett.oldalt vezetik ki már a vizeletet... de nem adja fel...újabb műtétre vár..és szentül hiszi, hogy mindezt ő túlélheti... mos takarít ablakot pucol, befőz... én már feladtam volna..de egyre inkább hiszem, ő győz... Mára sűrű programom volt...munka, randi, takarítás... hozzá is beugrottam úgy kettő körül..igaz csak pár percre... és sem ő sem én azt észre sem vette, hogy lassan már fél hat..és itt az este... hoztam a formám..és ő kacagott spontán... úgy fájt az arcunk...gyakorlatilag minden izmunk... elmeséltem neki néhány frees történetet... ami velem hol így hol úgy, de megesett... olyan jó volt látni..ismét derült az arca..és tudom..soha fel nem adja... s mivel a randi várhat...a barátnőm meg megbocsájthat... sokat beszélgettünk , mókáztunk, nevettünk... Belül félek...és rettegek...nem akarom... ne menjenek el jó emberek... mivel sajnos egyebet nem tudok.. sem orvos, sem varázsló nem vagyok... csak azt az egyet tehetem... hogy látogatom...s megnevettetem... azt mondják, nincs ennél jobb orvosság.... rajtam nem múlhat...eztán gyakrabban megyek hát... kikísért, puszit is adott..s még sokáig integetett... én meg a visszapillantóban néztem őt és szememből töröltem a könnyeket...

nemrég még... 2008-11-22 21:16:12

azt írtam van aki gyógyulásra vár...de esélye se már...

méhnyakrákján nem segített sem kemo, sem sugár...

délután elmentem látogatóba...de a férje megállt az ajtóba'...

arra kért többet már ne menjünk oda...

hagyjuk, hogy búcsúzzon a közeli hozzátartozók sora...

a kórházból utoljára ma hozták haza...

még él...de soha nem lesz többet Julcsika....

mindig alszik...alig csak néha önmaga...

a sors nagyon mostoha...

még csak negyvenegynehány éves...

a lányaink egyidősek...

vele dolgoztam a pokolban....

igyekeztem menteni, magam után hoztam...

úgy örült hogy elsősöket kapott...

de a rák megint valakit ellopott...

sokat sírok és nagyon szomorú vagyok...

remélem, vigyáznak rá majd az angyalok...