Damaltika blogja

Most is törlöm a könnyemet... Julcsikánk...mi lehet veled..

az akarat....

2008-08-12 00:18:34

mely előbb vagy utóbb borostyánt arat... egy kolléganőm..negyvenegynehany lehet...rákos ... nagyon beteg... ma sokat dolgoztam...tantárgyakat órákat osztottam szoroztam...s mivel állományban van...felhívtam...dolgoznunk kell, mert az iskola megyen...de vajon..vele mi legyen... Az előző munkahelyen is ott volt velem... mindenkit elhoztam, ki kedves volt nekem... úgy örült, hogy elsős osztályt kapott... s mikor már minden gyereke írni tudott... a mennykő is becsapott... áttételes...elkezdték műteni.. végül bezárták..ki senki sem veheti....... kemo és sugár a dózis a legnagyobb.. jó orvosai szerint talán még fél évet ha kapott... mindennek már egy éve.. azt mondja..élni akarok... megbecsül minden órát, percet és napot... és küzd rendíthetetlenül...nem tudom honnan merít ennyi akaratot... a sugár már mindent elégetett.oldalt vezetik ki már a vizeletet... de nem adja fel...újabb műtétre vár..és szentül hiszi, hogy mindezt ő túlélheti... mos takarít ablakot pucol, befőz... én már feladtam volna..de egyre inkább hiszem, ő győz... Mára sűrű programom volt...munka, randi, takarítás... hozzá is beugrottam úgy kettő körül..igaz csak pár percre... és sem ő sem én azt észre sem vette, hogy lassan már fél hat..és itt az este... hoztam a formám..és ő kacagott spontán... úgy fájt az arcunk...gyakorlatilag minden izmunk... elmeséltem neki néhány frees történetet... ami velem hol így hol úgy, de megesett... olyan jó volt látni..ismét derült az arca..és tudom..soha fel nem adja... s mivel a randi várhat...a barátnőm meg megbocsájthat... sokat beszélgettünk , mókáztunk, nevettünk... Belül félek...és rettegek...nem akarom... ne menjenek el jó emberek... mivel sajnos egyebet nem tudok.. sem orvos, sem varázsló nem vagyok... csak azt az egyet tehetem... hogy látogatom...s megnevettetem... azt mondják, nincs ennél jobb orvosság.... rajtam nem múlhat...eztán gyakrabban megyek hát... kikísért, puszit is adott..s még sokáig integetett... én meg a visszapillantóban néztem őt és szememből töröltem a könnyeket...

nemrég még... 2008-11-22 21:16:12

azt írtam van aki gyógyulásra vár...de esélye se már...

méhnyakrákján nem segített sem kemo, sem sugár...

délután elmentem látogatóba...de a férje megállt az ajtóba'...

arra kért többet már ne menjünk oda...

hagyjuk, hogy búcsúzzon a közeli hozzátartozók sora...

a kórházból utoljára ma hozták haza...

még él...de soha nem lesz többet Julcsika....

mindig alszik...alig csak néha önmaga...

a sors nagyon mostoha...

még csak negyvenegynehány éves...

a lányaink egyidősek...

vele dolgoztam a pokolban....

igyekeztem menteni, magam után hoztam...

úgy örült hogy elsősöket kapott...

de a rák megint valakit ellopott...

sokat sírok és nagyon szomorú vagyok...

remélem, vigyáznak rá majd az angyalok...