Damaltika blogja
GondolatokSzeretem az otthonom
Szeretem az otthonom. Szeretem, hogy virág vár a lépcsősoron.
Hogy fehér hópamacsok hintáznak a szemközti faágakon. Szeretem a színes szarkalábat, ahogy kék, zöld, krémszínben pompáznak.Bimbót hajt a régi hófehér orgona... Ugye látod, Keresztmama?Dézsában sarjadzik már az otthoni orgonabokor néhány ága,Még üdén villan a szende füzike lilasága.Egy elkésett magnólia szökött épp bimbóba,s a törperózsa lila, narancs virágát bőven ontja.Egy álmos nárcisz sárgállik bőszen, utánozza a kristályvirágot,narancsban izzanak, pirosba hajlanak a különleges tulipánok.Készülődik a levendula, szép nagy lett a kövirózsa,s a rozmaring is illatozik , remélem megnő a bokra.A jácintok már pihennek, a krókuszokkal aludni mentek.Hamarosan illatot ontanak, kacsingatnak a gyöngyvirágok, az illatos ternye, nevéhez hűen méz illattal áldott.A napvirágok az eső miatt ugyan most éppen zárnak,az eső nem okoz gondot a kőtörőfű virágának.Még harcol a nappal a sok szép ibolya,De már bokrosodik előtte a bársonyvirágok sora.Nem bánom egy cseppet sem,hogy a ház elé sziklakertet építettem.Várom a hortenziákat, s már látom nyomát a léggömbvirágnak...Minden évszakban adnak valami újat, szépet, Ami örömöt okoz az ember lelkének....Gondolkodó-Esti versolvasó
"Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.
(...)
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd,
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.
Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom! "
(József Attila:A Dunánál)
Apám azt mondta mindig, hogy én tót lány(a) vagyok,
őt Mamóka nevelte, így magyarul 6 éves koráig alig tudott.
A múlt század derekán, mikor született,jobban őrizék a nemzetiségek nyelvüket.A kultúrát, zenét, táncot, s a hagyományos mesterségeket.Mára már alig csak néhány ember tudja,
milyen a hamisíthatatlan tót kés, az igazi jó matutka,a kapusznyika ízére is alig emlékezem, édes Istenem...
Az utolsót akkor ettem, mikor Fehér Heni tette el nekem,a mamája sütéséből, mert tudta, hogy mennyire szeretem...Én úgy tartom, magyar vagyok. De honnan származok?Elkezdtem kicsit kutatni a neveket,A főneveknél tanítok is ilyet,számomra ezek a dolgok érdekesek.Például az alábbi linken, kíváncsiságom ide vezetett,
megtalálhatók a leggyakoribb magyar vezetéknevek:
https://forebears.io/hungary/surnamesItt nem leltem ismerősöket,
kicsit tágítottam hát a látókörömet,s megnéztem, világviszonylatban a Pőczöket.Érdekes eredmény született,
csak két országban találtam ilyen vezetéknevet:19 él Szlovákiában, 112 kis hazánkban,Legtöbben Veszprémben, Tolnában,
A maradék Pest megyében és országunk fővárosában.Ide tartozom hát, ez egyre biztosabb...Bár a Zila anyai örökség döbbenetes képet mutat...Vajon találnék marokkói rokonokat?
S hogy te? Keresd meg magad:https://forebears.io/surnames/p%C5%91czCigányok, svábok, rácok, s mind, ki ősök útján jártok,ellenségek vagyunk vagy barátok?S mi a magyar? Ez vajon mit takar?
S én mi vagyok hát?"A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!
...Én dolgozik akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés. "
(József Attila:A Dunánál)
Amikor a fagyi visszanyal...
Amikor a fagyi visszanyal...
Két cicánk van, Joci, azaz Jócica,
és testvére, Rozi, becsületesen Rózsika.
Két tisztességgel gondoskodó kisoroszlán,
Ők vigyáznak mindent a portán.
Szépen, rendesen próbálnak etetni,
nem marad meg mellettük semmi...
Macskához méltóan vadásznak az egerekre,
Rettegnek rigók, galambok, vakondok, molylepke,
pókot, de gyíkot sem hagytak, egyet se...
Máig...mert érkezett az első lecke...
Épp a virágokat ültettem a kertben,
mikor Rozink kétségbeesett nyarvogására felfigyeltem...
Más volt a hangja...nem olyan, mikor éppen verekedett...
Leginkább sikoltozásra emlékeztetett...
Szaladtam is gyorsan hátra,
hogy fényt derítsek a zűrzavar okára...
Érdekes látvány fogadott, nagyon jót nevettem...
Nem is sikerült azóta sem felednem...
Rozink le, föl, jobbra, balra mancsát rázta,
Jocink tehetetlenül ugrálva segíteni próbálta....
Valószínű, hogy Rozi, mint mindig, ismét vadászott,
de most az egyszer alaposan ráfázott...
Egy harcias kis gyík, a bőrét olcsón nem adta,
vadász lett belőle, s a macskát megharapta....
Belecsimpaszkodott Rozi puha mancsába,
alaposan szorította, az hiába is rázta...
Leszedtem hát róla, óvatosan, vigyázva,
engem is próbált megharapni a kis comodói palánta...
Biztonságba helyeztem, hogy barátkozhasson a nappal,
Azért még rám förmedt:"Hátrább az agarakkal!"
Nyelvét nyújtogatta, száját kitátva,
Esküszöm, ha tudna, tüzet is okádna...
Rozink azóta a gyíkot távolról bámulja, inkább nem kergeti,
S a sokkot, Jocihoz bújva előbb vagy utóbb biztosan kiheveri...
Az új fontos infót pedig én magam is eltettem,
-S büszkeségtől dagad a keblem-róla kell példát vennem:
Nálunk egy hős sárkányivadék lakik a kertben...
Esti ima...(Somogyi Zsolt :Fohász)
Esti ima...
"Felnézek az égre minden áldott este,Keresem az Istent, mert beszédünk lenne.Nehéz szívvel várok csöndben a soromra,Tudom odafönn is rengeteg a dolga.És csak halkan mondom az ég csillagának;Szólhatna egy jó szót az Úr angyalának,Hogy a Jó Istennek súgja oda csendben :Uram! A Világgal valami nincs rendben!Hallgassa meg imám, más kérésem nincsen,Segítsen mi rajtunk, hiszen Ő az Isten.Ember az embernek farkasa lett régen,Gyűlölet vert tanyát sok ember szívében.Rengeteg a Földön a hontalan, árva,Uram, ez a világ saját sírját ássa!Túl sok már a fájó, bús könny a szemekben.Uram! A Világgal nincs valami rendben!Anya a gyermekét sorsára hagyja,Pénzért az ember a lelkét is eladja.Háborúk zajában ártatlanok halnak.Jól tudom Uram, Te nem így akartad.Nagyon nagy a bűnünk, amit meg kell bánnunk,Bocsásd meg, úgy kérlek, minden gonoszságunk!Könyörögve száll fel fohászom az égbe :Uram! A Világnak Tenélküled vége!"(Somogyi Zsolt :Fohász)2019.01.19.
Mint akit arcul csaptak...
és ez csak kezdete volt végén a napnak...aztán megérkezett az ütés gyomorszájon..és végül az anyai szív...hogy igazán fájjon...csak tétován kutatom az emlékeket,s nem találom, ami ide vezetett...csalódás és fájdalom van bennem...hinni szerettem volna..de ismét tévedtem...