Damaltika blogja

Reggeli pillanatkép...

2011-03-25 09:26:10

közeleg a nyári időszámítás, a szervezetünk is lassan rááll, bár még óra szerint nem kellene... nem is kell ébresztenem őket...már talpon vannak...a nagyok..a kicsik húzzák még a lóbőrt... redőny felhúz, mocorgás.... visszabújok én is pár percre... jó összebújni, kell még...nekem is...nekik is... aztán szedelőzködés...ágyazás... ágyneműhúzás...ma este már nem alszanak itthon...apás hétvége ...élek a lehetőséggel , kimosom a huzatokat...majd... délután... vagy holnap..mindegy, ráér... rendbe teszem a szobám, beágyazok, szellőztetek, kicsit kimegyek a teraszra, élvezem az arcomra omló napsugarak melegét... bekapnak pár falatot... ki-ki ízlése szerint..alma, keksz, májkrémes kenyér... mati nem eszik... sosem eszik... morgok miatta... a leckék rendben, táskák bepakolva... aninak miért is ne, épp eszébe jut, hogy szösznénét szeretné elmondani a versmondón, mert nincs más ötlete...ez a barátnője kedvenc verse...meg akarja lepni vele... gép be, nyomtató nyikorog, vers kész... tetszik, kedves.... nehéz, nyelvtörős...de jó... hirtelen ötlet... a te kedvenced melyik, azt is nézzük...hátha... nincs..azaz sok van...próbálom megértetni vele, hogy az én kedvencem az enyém azaz a kedvenceim az enyéim... neki saját kellene... nem érti... közben be-benéz valamiért mindegyik...anya jó ez a fülbevaló? ...vagy csak egy puszit csen ..hol nekem , hol tőlem...ani értetlen... miért nem adom a verseimet... látom, azt hiszi meglopom... elmondom hát... harminchat fokos lázban égek mindig... ismeri... ezt érzed velem kapcsolatban? döbbenten néz..hogy is gondolhatok ilyet..ő nagyon szeret... egyszer egy nyolcadikosunkat elhagyta az anyja..nem halt meg, de elhagyta... a mai napig megborzongok, ha eszembe jut az előadása... tudta tolmácsolni.. mert érezte, mert fájt.. verset mondani csak így lehet... megértette... talán dzsida hálaadása jobban feküdne... igen, tetszik..nyomtató nyikorog... közben fiam be, sietünk, puszi jobbról balról, indulnak...már folytatnám az előbbi gondolatmenetet... riasztó az agyamban...faképnél hagyva döbbent anikóm, rohanok a fiam után... várj csak?! ajtóból visszalép... hol a kabát édes fiam?...anya nemááááá... ragaszkodom hozzá... szobába vissza, le táska, kabát, ami vékony széldzseki fel... rohan viki után... megnyugszom, vissza anikóhoz... honnan tudtad?-kérdi... nem tudtam..éreztem... mindig érzem.. az anyák már csak ilyenek... ajtó nyílik újra...lélekszakadva jön sanyika... mi a baj? kabát az rajta... de a táska..... mosolygok... mit tehetnék mást, még egy szerencsepuszi, s már elindultak... verselünk tovább... nyergestető... megpróbálom felolvasni neki... nem megy... soha nem megy... mindig elbőgöm magam... nem érti igazán, még nem... hősök vérében gyökeret vert fák mementója... ehhez még érnie kell... ima a gyerekekért... igen.. tényleg...tudja is, hogy ezt szeretem... tetszik neki... nyomtató nyikorog... mit ajánlanak netesék... kereső... hm... sok jó javaslat... a nyomtatóm már lázadozik... de kegyetlen vagyok... elvégre a gyermekem akar, építi önmagát... esélye sincs a pihenésre...dolgozik... már egy köteg papír a lány kezében... választási lehetősége bőven.... a hajfonatai bontásra várnak még... mára készítette... anya segíts... toll elő, villámsebesen omlanak kezem alatt a göndör fürtök... hogy csinálod ilyen gyorsan? mutatom... telefonja immár sokadszorra csörög...jössz már? elszalad, kapkod még kicsit...mati hűvös nyugalommal, lemondó beletörődéssel konstatálja, milyen szétszórt ez a lány:))))... pusziját bevasalja, szokás szerint megöleljük egymást, s már az ajtón kívülről sürgeti húgát... villámpuszi, hajpántot tegyek? persze, jól áll, ...s már itt sincsenek... ajtó bezár, megállok, pillanatnyi csend... nagy sóhaj, elmentek, hát dolgozhatok... kétségbeesett dörömbölés....nyitom... csak a szerencsetoll, meg a kabala... mert tz van ma is... biztos, ami biztos bevasal még néhány szerencsepuszit, és biztató ölelést..csak egy pillanat...ugye gondolsz rám és szorítasz nekem... természetesen... ismét zárok... leültem a gép mellé... reggeli puszik, mosoly, horoszkóp, és telefonbeszélgetés... ma én vagyok, aki képes mosolyt csalni mások arcára... máskor engem vidítanak fel... napló... és belevetem magam nyakig... minőségit szeretnék, olyat, amire életem végéig büszke lehetek... most van itt a pillanat ..érzem... szeretem a családomat, a gyerekeimet mindenek előtt... és a frees családomat is... hibákkal, gyarlóságokkal, jó szívükkel, emberségükkel...úgy, ahogy vannak... megindult a nap... mint mindig...kicsit szétszórtan, kicsit impulzívan, kicsit tildásan... én is megyek... csodásan ragyogó boldog napot... legalább ilyet, madárcsicsergőset mindenkinek...

A freelove és egy lovag...

2008-08-26 22:31:26

nem igazán értem, az hogy lehet,

hogy valaki nem szereti...csak a lelkemet...

hiszen én így egyben vagyok az ember...

lélekkel, hibákkal, szívvel, testtel...

de egyre inkább úgy hiszem...

hogy mindez nem kell...

legalábbis neked...lovag...

hiába adom a telefonszámaimat...

Azt hiszem valamit elfelejtesz....

A naplóm alapján teljesen meg nem ismerhetsz...

így sajnos csak egy álomképet kergetsz...

vagy talán nem is...talán szándékosan így akarod....

Hogy maradjak örök elérhetetlen angyalod?

Ám legyen...de Shakespearetől az alábbiakat ne feledd sosem:

"Színház ez az egész világ, s merő Szereplő mind a férfi, nő: mindenki Föl és lelép; jut több szerep is egy Személyre; felvonásaik a hét kor. Első a csecsemő, ki a dada Ölében is pököd. Utána a Síró fiú táskával, hajnalarczczal, Kelletlen mászva iskolába, mint Csiga. Továbbad a szerelmes, a Ki kályhaként sohajt s dalt ömledez A hölgy szemöldökére. És a harczos Fura szitkokkal telve, nagy szakállal, Becsűletféltő, gyors és hirtelen Veszekvő, ágyu torkáig keresve A buborék hírt. Aztán a bíró, Tömött kappantól kerekes hasával, Zord szemmel s rendesen vágott szakállal, Teli bölcs mondattal s dicső példákkal, Így játsza szerepét. A hatodik Kor vézna bugyogóba bú, üveg Az orrán, erszény oldalán; legényes És jól kimélt nadrágja tág világ Aszott czombjának, s a mély férfi-hang, Mint gyermek-nyafogás, a régi mód Sivít s nyihog. A végső jelenet, Mely e cselekvényes mesét bezárja, Új gyermekség: a tiszta feledés, Fog, szem, tapintat és minden hiján."

nézd meg jól a freeloveot....én sem más...csak közülük egy vagyok...

Ezen a mai napig rágódom...nem változott...

szépségverseny... 2008-09-02 06:19:05

“A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik...’

szépségverseny...na nem nagy..csak helyi..

van, aki a nagy felhajtást nagyon élvezi, s magát minden önkritika nélkül benevezi...vagy csak erős az öntudata? erősen gondolkodok..lehet hogy jövőre majd mázsámmal én is indulok:)

az is bebizonyosodott, hogy a kevesebb több, s jobb, ha nem mindenedet mutatod, s előnyösebb, szexisebb, ha bizonyos dolgokat a másik fantáziájára bízhatod..

az eredmények..na arról jobb ha nem beszélek...korántsem számít, ki a szebb...győzött a pénz és az érdek...mondanom se kell az első az lett, kinek a szponzora a verseny gondnoka:)))))))))))

mindenesetre ez a nap fényesen bizonyította, hogy nem vagyok mai csirke...túl sok gyereket oktattam...az egyiket szombaton épp a kifutón láthattam...majdnem lehidaltam...

azt már lassan megszokom, hogy nemigen mehetek végig a városon, hogy minden sarkon rám ne köszönnének...

szórakozni ezért megyek messze innet..

de úgy látom hiába..mindenhol vannak...s mivel szerettek..amint meglátnak s megismernek..oda is jönnek..és folyton lebukok...

azt hiszem jobb lesz, ha még messzebb bulizok...

mert hát...azt bár nem értem miért nem, de nemigen fogadja el senki, hogy a tannéni is vidám és boldog akar lenni...

nem tudják összeegyeztetni a szigorú pedagógust a bulis csajjal, ez nekik kész...tiszta agybaj:))

s még mindig kicsi a világ, és sok a pletykása, s ahelyett hogy saját portáján söpörne..mindegyik átjön takarítani az enyémre...

Akad benne némi önkritika is...

szabadon élek... 2008-09-07 21:58:24

semmitől se félek...mondhatnám...de nem igaz...ez csak ócska vigasz...még jó, hogy jó kocsit vettem..ma majdnem elvétettem...engem is kísértett ma baleset...kicsit gyorsan mentem...de az angyalom ott volt felettem...tudta, miért sietek...várnak a gyerekek.... ez az életérzés...hogy mindent lehet..akár 170-et...oly csaló..és oly sokszor megvezet...kissé felelőtlen vagyok...jobb lesz ha elgondolkodok...