Síró nevető szemű blogja
VersMúzsáim
Múzsáim
Ott volt elsőként anyám ki demotivált, na jó, de motivált.
„Fiam azt szeretném, ha jobb ember lehetnél”
Persze én mindig az ellenkező irányba mentem.
Majd jöttek szép sorban feleség, szeretők szerelmek.
Hatásukra először báró lettem fehér lovon.
Utólag kiderült nem is vagyok szőke, paripám is csak szürke.
Voltak kik égő üstökösként csapódtak belém
nyomukat meghagyva, tengelyem megbillent.
Aztán valami megváltozott, összefutottam a női bölcsességgel
pályám újra módosult,
változtam.
Ha közelében vagyok szellemem forgószélként ragyog,
cserébe kacajra fakasztom őt, ha tudom.
Most már csak mezitlábas, barna, bolond herceg vagyok
ki hálásan tekint múzsáira,
akár ilyen, vagy olyan irányba forgatott.
2019.03
Kabát
Kabát
Egy test voltam kinek szelleme is volt.
Most egy szellem vagyok kinek teste is van.
Viselem termetem, mint egy hosszú fekete kabátot.
Mi hordja, mi a váz?
Persze jól jön ha esik, ha fúj, de napsütésben meleg,
szabad mozgásom zavarja.
Látszik rajtam ki vagyok: divatos, szakadt, jól ápolt.
Ha szellemem és lelkem viseli, szálai közé fény kerül, s könnyed repül.
Kimossa, megvarrja, leteszi, felveszi, jó gazdája.
Ha nem ők hordják, húzzák a földön, zsebeik megtelnek, nehezebb lesz.
A szövetszálak közé a félelem ősz cérnaszálai szövődnek az elmúlástól.
Tele leszek foltokkal, túl szűk, nem tetszik a színem, lóg rajtam, átszabom.
Nem bírok a kabátomban megmaradni.
Már minden arra figyel, bár csak jó lenne rám! Ettől boldog lennék.
Hirtelen elszalad mellettem a Szentlényeg és fülembe súgja: hiszen ez csak egy kabát.
Talán nem nekik kéne hordani.
Egy test voltam kinek szelleme is volt.
Most egy szellem vagyok kinek teste is van.
2019.02
Nem csak gyerekeknek
Akik velem vannak és a másik oldalon is állnak
Isteni énem.
Ennél kicsit izgalmasabb ilyen a sárkány.
Házi, mesebeli, Szentgyörgyi.
Azt mondják, le kell győzni a szörnyeteget.
Drakot az északi égbolt őrét, a végső titkok őrzőjét?
Ha-ha földi halandóként nagy falat.
Akárhányszor levágom fejét indulataimmal újra nő és uralni akar megint.
Meg van, hát úgy mint Shrekben a Szamár, meg kell hát dumálni, barátommá tenni.
Ő túlment minden határon nemcsak magába bolondította, hanem hitveséül is tette.
Végül küldetését sikerre vitte e nem kevés + erővel.
Szép kis út: úr, ellenség, szolga, barát, szerető, feleség.
A másik felévé szelídítette e zabolátlan vad erőt.
2019.03.
Dersu Usala
„Egyszer láttam egy filmet Dersu Uzala címmel. Egy nanáj vadászról szólt aki, egész életét a szibériai tajgán töltötte. Ő magyarázta az általa vezetett expedíció „civilizált” tagjainak, hogy szerinte minden Ember, vagy mondhatnánk, lélekkel bír (a folyó, a szél, még botja is mi,vagy ki oly hűen szolgálta) persze kinevették érte. Ennek a megszemélyesítő, alázatos, tiszteletreméltó gondolkodásnak ajánlanám e verset.”
Hegy-kegy elem légy már velem.
Tűz-tűr elem tölts be testem.
Tél-fél elem meg fagy kincsem.
Szél-szer elem repíts szentem.
Gőz- győz elem meg kell tennem.
Sejt- sejt elem rejts el engem.
Váz-víz elem hová lettem?
Tölt- föld elem nincs már helyem.
Szűz-tűz elem forrong bennem.
Lebegő - levegő elem nevető, lihegő terem.
Liszt – tiszt elem nincs már nekem.
Figy - fegy elem anya nyelvem.
Gyök –gyötr elem húzz már innen
Cél-él elem meg rakom belem.
Lát-lét elem add meg hitem
Frigy – figy elem fesd kékre egem.
Versképek
Versképek
Fényképek-tényképek, festmények.
Örömmel öntöm hétköznapi képeim szavakba,
melyek ha találóak, újra más formákba rendeződnek.
Mindennapjaim ritmusát fényezni-tényezni.
Szeretem e képeket jól sűrítik a pillanatot és mi mást festhetnék
mint, ami nyomot hagyott.
Táncol a toll a kezemmel, ritmusa, hangja, ereje van.
A parketten keringőznek, a golyó megcsosszan a papíron akár egy cipőtalp.
Van úgy hagyom csak menjen firkáljon,
majd megint kezembe veszem az irányítást.
De csak hiszem, hogy én irányítok
kezem marionettként működik.
Lehet hogy agyam, szívem játszik e báb vezérlő szálain,
vagy még feljebb kell keresnem a rendezőt?
Kettőjük nászából most e nyom maradt.
2019.02.