Kabát

CSIG•  2021. július 25. 06:27  •  olvasva: 29

Kabát

Egy test voltam kinek szelleme is volt.

Most egy szellem vagyok kinek teste is van.

Viselem termetem, mint egy hosszú fekete kabátot.

Mi hordja, mi a váz?

Persze jól jön ha esik, ha fúj, de napsütésben meleg,

szabad mozgásom zavarja.

Látszik rajtam ki vagyok: divatos, szakadt, jól ápolt.

Ha szellemem és lelkem viseli, szálai közé fény kerül, s könnyed repül.

Kimossa, megvarrja, leteszi, felveszi, jó gazdája.

Ha nem ők hordják, húzzák a földön, zsebeik megtelnek, nehezebb lesz.

A szövetszálak közé a félelem ősz cérnaszálai szövődnek az elmúlástól.

Tele leszek foltokkal, túl szűk, nem tetszik a színem, lóg rajtam, átszabom.

Nem bírok a kabátomban megmaradni.

Már minden arra figyel, bár csak jó lenne rám! Ettől boldog lennék.

Hirtelen elszalad mellettem a Szentlényeg és fülembe súgja: hiszen ez csak egy kabát.

Talán nem nekik kéne hordani.

Egy test voltam kinek szelleme is volt.

Most egy szellem vagyok kinek teste is van.

 

2019.02

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom