Síró nevető szemű blogja
AjánlatHű szilvafa katonáim
Mikor februárban seregszemlét tartva járkálok közöttük látom rajtuk a múltat.
Tőtáv 2 sortáv 5 szép kis ezred.
E seregből kihulltak már páran, de a többi álja a szokolyai sarat.
Mutatják magukon a tavalyi terhek nyomait: letört ágak, szu ette sebek,
elhalt fakopács által hámozott karok, vad hajtások.
Megállok hát felgyűröm lelki ingem tiszta fehér úját,
neki ez a regiment már rég teher.
Fogom szépítő készletem rendbe szedem véle seregem.
Vénuszi rugalmassága ellenére
ezeréves kökény múltját nem feledvén
tüskéivel hálálja meg munkám.
Vannak segítőim is őzek, szarvasok,
mikor meglátnak rögtön cserben hagynak,
futnak tova nyargalón.
Tíz év után jöttem rá, hogy egységlátásom reagál
nem csak önmagukban szemlélem őket,
hanem a nagy egészben.
Ők is néznek engem s várják mikor érsz hozzám,
elismerően rázod meg kezem, szolgálatom megköszönve.
Az időm szilvavirág életű, midőn e perc el jő
szerszámaim leteszem,
a többi munkát helyettesemre a természetre bízom.
Akik kimaradtak azoknak búcsút intek,
ígérem velük találkozom jövőre.
2019.03.
Dersu Usala
„Egyszer láttam egy filmet Dersu Uzala címmel. Egy nanáj vadászról szólt aki, egész életét a szibériai tajgán töltötte. Ő magyarázta az általa vezetett expedíció „civilizált” tagjainak, hogy szerinte minden Ember, vagy mondhatnánk, lélekkel bír (a folyó, a szél, még botja is mi,vagy ki oly hűen szolgálta) persze kinevették érte. Ennek a megszemélyesítő, alázatos, tiszteletreméltó gondolkodásnak ajánlanám e verset.”
Hegy-kegy elem légy már velem.
Tűz-tűr elem tölts be testem.
Tél-fél elem meg fagy kincsem.
Szél-szer elem repíts szentem.
Gőz- győz elem meg kell tennem.
Sejt- sejt elem rejts el engem.
Váz-víz elem hová lettem?
Tölt- föld elem nincs már helyem.
Szűz-tűz elem forrong bennem.
Lebegő - levegő elem nevető, lihegő terem.
Liszt – tiszt elem nincs már nekem.
Figy - fegy elem anya nyelvem.
Gyök –gyötr elem húzz már innen
Cél-él elem meg rakom belem.
Lát-lét elem add meg hitem
Frigy – figy elem fesd kékre egem.