Síró nevető szemű blogja

Költészet a kenyerem

lírám a levesem

drámám a rámám.

 

Felrakom a rácsot

erre teszek bográcsot.

Remélem nem csak én,

 de más is eltelik  vele.

 

Odaég az elégiám

Jambusom a nagy húsom

szonettem a sólettem.

 

Fogyaszthatatlanok a rímek

nyersek a versek

főni még otthagyom

hátha ettől jómagam megpuhulok.

 

2019-04-11

Versképek

 

 Fényképek-tényképek, festmények.

Örömmel öntöm hétköznapi képeim szavakba,

melyek ha találóak, újra más formákba rendeződnek.

Mindennapjaim ritmusát fényezni-tényezni.

Szeretem e képeket jól sűrítik a pillanatot és mi mást festhetnék

mint, ami nyomot hagyott.

Táncol a toll a kezemmel, ritmusa, hangja, ereje van.

A parketten keringőznek, a golyó megcsosszan a papíron akár egy cipőtalp.

 

Van úgy hagyom csak menjen firkáljon,

 majd megint kezembe veszem az irányítást.

De csak hiszem, hogy én irányítok 

kezem marionettként működik.

Lehet hogy agyam, szívem játszik e báb vezérlő szálain,

vagy még feljebb kell keresnem a rendezőt?

Kettőjük nászából most e nyom maradt.

 

2019.02.