Dersu Usala

„Egyszer láttam egy filmet Dersu Uzala címmel. Egy nanáj vadászról szólt aki, egész életét a szibériai tajgán töltötte. Ő magyarázta az általa vezetett expedíció „civilizált” tagjainak, hogy szerinte minden Ember, vagy mondhatnánk, lélekkel bír (a folyó, a szél, még botja is mi,vagy ki oly hűen szolgálta) persze kinevették érte. Ennek a megszemélyesítő, alázatos, tiszteletreméltó gondolkodásnak ajánlanám e verset.”

Hegy-kegy                  elem               légy már velem.

Tűz-tűr                       elem              tölts be testem.

Tél-fél                         elem              meg fagy kincsem.

Szél-szer                     elem              repíts szentem.

Gőz- győz                    elem              meg kell tennem.

Sejt- sejt                     elem              rejts el engem.

Váz-víz                         elem               hová lettem?

Tölt- föld                     elem                nincs már helyem.

Szűz-tűz                       elem               forrong bennem.

Lebegő - levegő            elem               nevető, lihegő terem.

Liszt – tiszt                  elem               nincs már nekem.

Figy - fegy                   elem                anya nyelvem.

Gyök –gyötr                elem               húzz már innen

Cél-él                          elem               meg rakom belem.

Lát-lét                         elem               add meg hitem

Frigy – figy                 elem               fesd kékre egem.