Síró nevető szemű blogja

Senki vagyok és szabad

 

Lövök lóról, ettől lovas íjász lennék?

Nevelek gyerekeket, nem vagyok hétköznapi apa. Elváltam.

Mozdulok egy térben másokkal, mégsem érzem magam táncosnak.

Nézem az égitesteket, keresem járásukban a tágabb értelmet,

 ettől még nem vezércsillagom.

Írok verseket. Magam örömére, kötetlen rendben.

Szerelmes vagyok az egész létbe, s nincs egy igaz szerelmem.

Egyedül élek, még is teljes terjedelemben.

Polifóm szablyával játszom gyerekekkel, vér, harc nélkül

mégsem tekintek önképemre harcosként.

Egyszerre vagyok semmi és minden,

ha meghatározom magam köt a protokoll,

kimeredve önazonos életképeim keretében.

 

 2019.04.

„keresem az utam, száguldok,

s közben nem mozdulok"