Síró nevető szemű blogja

Imádom Őket

Bocsánat férfitársaim, igen titeket is szeretlek, na de a Nők...

Ugyanabból az anyagból vannak és még is.

Tegnap táncoltam ezerrel, mindegyik más volt, de ugyanúgy szép.

Nemcsak láttam, táncközben személyiségük darabjait is érezhettem kezemmel.

Felfedeztem szemükben a rajongást, csillogást, ez nem nekem szólt

a pillanat egységét honorálta.

Hiányzik nekem az az egy,

 a tökéletes

 e közben ezer igazira leltem.

Közben kóbor kutyaként keringek, bolyongok.

Befogadnak, én hálátlan szabad kutyaként tovább állok.

Nem mindig volt ez így hosszú ideig hűségesen szolgáltam házaknál,

majd e láncos kutya elszabadult és hátrahagyta a falkát.

 (kívülről gondolván, követi inkább a farkát)

A sok találkozás ellenére rajongásom töretlen e Nemért.

Sokan gyűlölnek, megvetnek, azért jó emlékben is őriznek páran.

Persze Zeuszt nem korholja senki pedig megihletett férfit, s nőt egekben és itt e földön.

Zabolátlan vadlóként vágtázom a végtelen pusztán és közben lehull rólam az átok.

Idejével eljön Ő és szívének gyengéd szálaival befog.

Megszelídülök, magamtól  teszem fel a szemellenzőt, hogy ne lássam a többi igazit.

Ha belső késztetésre mégis kitörne e szilaj mén, tudná hozzá mindig hazatér.

S puha tenyeréből megint enném a zabot én.

 

2019.03