Síró nevető szemű blogja

Személyes
CSIG•  2021. július 18. 15:27

Januári víz adrenalin termelő hatása alól

Tegnap a  Dunában

 

Az énem egy hangja tombol: vagy csak meg akar óvni engem?

A múlt héten még jobb idő volt, nem fújt a szél, többen voltak,

nem fog sikerülni, megsérülsz,

 akár egy aggódó szülő.

 

A külvilág tombol: a közelben gyerekek üvöltöttek

„gyertek itt pornót forgatnak” ahogy levettük ruháinkat és készültünk bemenni a vízbe.

A parton hó és engem a félelem burkába zár az egóm.

Nehezen megy, nehezen töröm át,

 de jó hogy vannak társaim,

 végül ellenérzéseimet ruháimmal együtt a parton hagyom.

 

Tegnap megfürödtem a Dunában.

A sirályok és vadkacsák nevettek

én e közben féltem, s remegtem.

A testem tényleg csak műanyagba, jobbesetben pamutba, bőrbe tekerve él túl?

Az a kétségem, hogy nem vagyok egységben.

A természetben elkülönültem.

Vagy ez így jó, ahogy van?

A tudatom tágul az ember csak bámul.

A gyerekek gúnyolnak, nem értik.

Én sem.

Majd jön a kérdés miért?

Hirtelen nem tudom a választ,

elbújok a védekező jópofám mögé.

Később azért mégis megfogalmazódik bennem valami…

2019. 01.