Síró nevető szemű blogja
SzemélyesJanuári víz adrenalin termelő hatása alól
Tegnap a Dunában
Az énem egy hangja tombol: vagy csak meg akar óvni engem?
A múlt héten még jobb idő volt, nem fújt a szél, többen voltak,
nem fog sikerülni, megsérülsz,
akár egy aggódó szülő.
A külvilág tombol: a közelben gyerekek üvöltöttek
„gyertek itt pornót forgatnak” ahogy levettük ruháinkat és készültünk bemenni a vízbe.
A parton hó és engem a félelem burkába zár az egóm.
Nehezen megy, nehezen töröm át,
de jó hogy vannak társaim,
végül ellenérzéseimet ruháimmal együtt a parton hagyom.
Tegnap megfürödtem a Dunában.
A sirályok és vadkacsák nevettek
én e közben féltem, s remegtem.
A testem tényleg csak műanyagba, jobbesetben pamutba, bőrbe tekerve él túl?
Az a kétségem, hogy nem vagyok egységben.
A természetben elkülönültem.
Vagy ez így jó, ahogy van?
A tudatom tágul az ember csak bámul.
A gyerekek gúnyolnak, nem értik.
Én sem.
Majd jön a kérdés miért?
Hirtelen nem tudom a választ,
elbújok a védekező jópofám mögé.
Később azért mégis megfogalmazódik bennem valami…
2019. 01.