Angyalka73 blogja

Sajnos nehezen jönnek ajkamra a szavak.De ahogy öleli a prédát a harci vad,

Vagy amikor a lágy hópehely körbeöleli a tájat,

Én a szívemmel tenném mindezt, ami fájhat.

Felzokogni is csak halkan tudok,

Szemedbe nézve fuldoklok.

De nem, nem halál ez,

Csak minden sóhajom téged kérdez,

S egyben éltet, ünnepel,

Karodban a vágyam ébred fel.

Én suttognék még lelkednek halkan,

De te szavak nélkül is ismersz, hogy neked ma ki voltam.

Drága Asszonyom!Adja nekem csókját, szomjazom!

És ha ölébe is hajthatnám a fejem,

jaj, bőre illata elállíthatja a lélegzetem.

Tudja, olyan a két keble,

mint esti rózsának a kelyhe:

érintése bársonyos és puha.

Csábítóan fedi el az éji ruha.

Gyűrött párnámon

nem jön szememre álom.

Csodás testét megrajzolom a vásznon,

ahogy magam elé képzelem a díványon.

És ha reggel két karomban ébred,

ne temesse az ismeretlenbe a sok szép emléket.

Tiszta fehér viseletet öltsön magára,

mert ma e gyűrű szerelemből fonódik az ujjára.

Amikor azon az esős reggelen téged megpillantottalak,A redőny mögül a kisszobába beszökött a nap.

Ősz után a tél is elillant a szemünkből,

Tavasz lett hirtelen , szerelmes, a közeledő nyár ízétől.

Ez az érzés, az örök tekergő,

- és szívemhez lassan mégis utat lelő -,

Hajt most újra, egyre jobban feléd,

Begyógyítva lelkem minden feltépett sebét,

Boszorkányok és tündérek harca itt,

Kezed érintése végül csillapítja bús szenvedéseim.

S a vágy, hogy szerethesselek,

Hogy érteni - akarni veled az egész életet.

Tegnap egy férfi karjaiban kötöttem ki,Ölében szemem könnyel csordult teli.

Mintha fáznék, úgy fonódtam vállára,

Akár egy kis nyúl, ki elbújik meleg odujába.

Édes volt gyöngéd szorítása,

De féltem, hogy hangos lesz szívem dobbanása!

Hogy elárul majd mindent és mindent,

Hogy lélegzetem gyorsul testem ereiben ...

... de nagyon kellett. Istenem, de kellett!

Ahogy a virágok magukban őrzik a napsugár-meleget.

S mikor a fák dúdolják a szellő lágy szavát,

Bennünk az idő titokban elrejtette a boldogság tavaszát.

Úgy alszol mellettem,Mint egy aprócska medve.

Szívesen felébresztenélek,

Mert testemnek bujaságra lenne kedve.

Jaj, csak egy csókot,

Egy parázna ölelést!

Vigyünk az éjszakába egy kis bókot,

Pókkarjaimmal fonnám körénk a kötődést.

Mit látsz? Szólj csak suttogva.

Szép dekoltázs, darázsderék s egy lecsúszott szoknya.

S maga, uram, ha lélekben is itt volna,

Szívem az önéért szívesen lángolna.

Kérem, zárjon ölébe a világ elől,

Hogy ne legyek örök menekülő.

Hiszen öniránt szerelem dobban itt legbelül,

A rózsa is kinyílik, ha kelyhére méhecske repül.