Angyalka73 blogja

Tegnap egy férfi karjaiban kötöttem ki,Ölében szemem könnyel csordult teli.

Mintha fáznék, úgy fonódtam vállára,

Akár egy kis nyúl, ki elbújik meleg odujába.

Édes volt gyöngéd szorítása,

De féltem, hogy hangos lesz szívem dobbanása!

Hogy elárul majd mindent és mindent,

Hogy lélegzetem gyorsul testem ereiben ...

... de nagyon kellett. Istenem, de kellett!

Ahogy a virágok magukban őrzik a napsugár-meleget.

S mikor a fák dúdolják a szellő lágy szavát,

Bennünk az idő titokban elrejtette a boldogság tavaszát.

Úgy alszol mellettem,Mint egy aprócska medve.

Szívesen felébresztenélek,

Mert testemnek bujaságra lenne kedve.

Jaj, csak egy csókot,

Egy parázna ölelést!

Vigyünk az éjszakába egy kis bókot,

Pókkarjaimmal fonnám körénk a kötődést.

Mit látsz? Szólj csak suttogva.

Szép dekoltázs, darázsderék s egy lecsúszott szoknya.

S maga, uram, ha lélekben is itt volna,

Szívem az önéért szívesen lángolna.

Kérem, zárjon ölébe a világ elől,

Hogy ne legyek örök menekülő.

Hiszen öniránt szerelem dobban itt legbelül,

A rózsa is kinyílik, ha kelyhére méhecske repül.

Volt bennem reményMikor végre ott megláttalak

S nem csalódtam én

Mikor itt karjaimba zártalak.

Szabadságra ment a bánat

Mióta múltkor megsértettél

S adtam csókot egy fának

Mert a szerelem csónakba beleültettél.

És nem borult be az ég

Hiszen kezem kezedhez ért

Szineseket álmodtam

És azt, hogy kedvedben jártam én.

Ez tetszett nekünk

S vetkőzött a vágy

S mint a csillagok felettünk

Ragyogott a szemünk azon az éjszakán.

Azon az éjszakán

A világító torony őrként állt

És sápadt fényét a Hold

Nekünk ontotta alá.

Süppedőn, bokáig értem a homokban

Te legyél a férfim nagy titokban

De kiáltsuk csak ki reggel a nagy világba

Hogy szeretlek és te szeretsz, mi tudjuk, hogy nem hiába.

Ha belenézek a lelkedbe,Úgy érzem, elvesztem,

De miért szeretlek

Ilyen eszeveszetten?

Nem vagyok féltékeny,

Csak őrült,

Magamhoz ragadlak, te hiszékeny,

Érezd, hogy velem az egekig repülsz.

Már testközelben leszünk,

És könnyes lett szemünk,

A vágy végtelen tengerén

Hamarosan eltévedünk.

S labirintussá lesz szívünk.

Felveszem a farmernadrágomEz a kedvencem a forró nyáron.

S hozzá a feher pólóm

A felirat rajta szívemhez szóló.

Kissé szakadt a kék nadrág

Vadonatúj, mégis így jobban áll.

Átszabtam mai fazonra

Kényelmes viselet az alakomra.

Tornacipő és egy virágos selyem sál

A fiúktól a füttyszó majd utánam száll.

Anyám az idegtől hiába kiabál

Ma minden tinilány ilyen ruhában jár.

"Bezzeg az én koromban

A ruha is sok mindent elárult ugyan.

Egy blúz s egy diszkrét szoknya

De így is lehetett vigyázni a nőies vonalakra."

Randizni is ebben megyek

Majd felfigyel rám a srác akit szeretek.

Ő is farmeros, egy picit rockos

Haja vörös, göndör és copfos.

Együtt felülünk a motorra

Lassan közlekedik vele, ez a hóbortja.

Mert a mama már megint beleszólt

"Ne halljak rosszat a kislányomról ! "

A várost elhagyjuk, s az országúton

Padló gázzal a végtelenbe futunk.

Mindentől távol, de előttünk a szabadság

Lelkünk s szerelmünk tiszta.

Nekünk áll most az egész világ.