1950.02.02 blogja

 

Mint kitörő vulkán,

 haragod úgy zúdult rám

vagdalkoztál, vádoltál,

meg sem hallgattál.

 

Bizonygattad igazad,

pedig ha belegondolsz

te voltál, ki nem hívtál

félre érthetően írtál.

 

Haraggal elmentél,

pedig most lett volna

nagy szükségem rád

de te nem vigasztaltál.

 

Azóta vártam, hogy

csitult a haragod.

Hogy rájöttél, így

nem folytathatod.

 

Letelik három nap

ennyit kapsz, hogy

tisztázd magadba

mit akarsz.

 

Bárhogy döntesz

elfogadom.

Belefáradtam, hogy

rajtam taposol.

 

Rám zúdítod haragod,

Elrohansz, s én hagyom

Majd rájössz mit vesztettél

ha egyszer hiányzom nagyon.