1950.02.02 blogja
ÉletmódHetvennegyedik születésnapomra
Hetvennégy év, - hát ezt is megértem -
jóban és rosszban sokszor volt részem.
Most mégis hálásnak kell lennem
Egy szörnyű betegséget legyőztem.
Hetvennégy év, mit mögöttem hagytam
nem volt könnyű, de én harcoltam.
Megtettem mindent ami tőlem tellett,
hogy a családomnak szebb élete legyen.
Eltemettem férjem, meggyászoltam anyám.
táncolhattam fiú unokám lakodalmán.
Megszületett Ajna, már öt éves kislány
Levente a legkisebb unokám.
Hetvennégy éves vagyok, és fel nem adom
Családom körében boldog vagyok.
Nem tudom még meddig lehetek közöttük
De minden napot megköszönök.
Emlékek
Emlékek
Vannak emlékek, mélyen a szívünkben élnek.
Csendes magányban néha visszatérnek.
Álmodozunk róla milyen is volt régen.
Fiatalok voltunk és előttünk az élet.
Voltak szerelmeink, mára tova tűntek.
Fájdalmasan nehéz napok jöttek, és elmentek.
Észrevétlenül elszálltak az évek.
El kell engedni a múltat, vissza sose térnek.
Élj a mának, a mai boldogságnak
Biztos, hogy rád még szép napok várnak.
Élvezd az életet, szeresd kit szerethetsz.
Feledd a múltat, élj a jövőnek.
Születésnapomra
Születésnapomra
Hetven éves lettem, hát ezt is megértem.
Mint annyi minden mást az életem során.
Végig dolgoztam egész eddigi életem.
Szórakozás, pihenés nem jutott nekem.
A földből még ki sem látszottam
már a gazdaságban vizet hordtam.
Később kapáltam, komlót is szedtem.
Munka volt az egész életem.
Ledolgoztam becsülettel negyven esztendőt.
Gyermekeket neveltem, egyet, meg kettőt.
Gondoztam a férjem éveken át.
Panasz nem hagyta el sohasem a szám.
Viseltem sorsomat, sok sok türelemmel,
ápoltam anyámat, mint szófogadó gyermek.
Na őt ápolni, volt ám csak kihívás!
Betegsége miatt mindig csak kihasznált.
Most hetven évesen kezdek el élni.
Az élet szépségét, kezdem felfedezni.
Végre pihenhetek, verseket irhatok.
Ha kedvem úgy tartja szívből dalolhatok.
Megértem hát a hetven esztendőt.
Sokkal szebbet várok, mint volt azelőtt.
Erőt, egészséget, kérek hozzá csupán.
Boldogan élek, enyém lesz a világ.
Az én anyám
Az én anyám
oly sokat dolgozott
kendőbe kötve a hátán hordozott,
miközben a tűző napon kukoricát kapált.
fiatal asszonyként
az én anyám.
Az én anyám
pihenésképpen pulóvert kötött
munkájáért néha pénzt is kapott
legtöbbször zsírt, és szalonnát kért érte
hogy tudjon enni adni
az én anyám.
Az én apám
traktoron dolgozott.
télen fázott, nyáron izzadott
kora reggeltől késő estig szántott
nyáron gabonát aratott
így dolgozott az
én apám.
Az én apám
fáradtan ha megjött
ölébe vett s egy dalt dúdolgatott
én átöleltem csendben elaludtam
így vigyázott rám
az én apám.
Az én apám
már olyan régen elment.
a szívemben mindig itt van bent.
A temetőben, hideg sírhant alatt
alussza álmát
az én apám.
Szeretnélek újra megtalálni
Szeretnélek újra megtalálni
Szeretnélek újra megtalálni.
Hinni azt, hogy vársz valahol rám.
Szeretném ha hiányoznák néked.
Elemészt és megöl ez a vágy.
Oly jó volna újra hozzád bújni.
Érezni, hogy szükséged van rám.
Ölelő karodban megpihenni
Úgy vágyom a csókjaid után.
Miért mentél el, mért hagytál el engem?
Nincs azóta nyugodt éjszakám.
Úgy fáj érted a szívem,
S az éjszakákat miattad sírom át.
Tudom, hogy van neked egy másik.
Ő nem szerethet úgy ahogyan én.
Minden percben rád gondolok, várlak.
Egyszer talán hozzám vissza térsz.
Te voltál az első szerelmem.
Nékem te voltál a fény.
Most sötétségben élek.
Kihunyt bennem örökre a fény.
Bárhol is vagy mindig vissza várlak.
Nincs hely a szívemben másnak.
Te voltál az első, s az utolsó.
Hiába van már helyetted más.
Hiszem azt, hogy meg foglak találni.
Álmaimban mindig vissza jársz.
Eljössz hozzám, megbocsátok néked.
Vár téged a régi kicsi lány.