1950.02.02 blogja

Hetvennégy év, - hát ezt is megértem -

jóban és rosszban  sokszor volt részem.

Most mégis hálásnak kell lennem

Egy szörnyű betegséget legyőztem.

 

Hetvennégy év, mit mögöttem hagytam

nem volt könnyű, de én harcoltam.

Megtettem mindent ami tőlem tellett,

hogy a családomnak szebb élete legyen.

 

Eltemettem férjem, meggyászoltam anyám.

táncolhattam  fiú unokám lakodalmán.

Megszületett Ajna, már öt éves kislány

Levente a legkisebb unokám.

 

Hetvennégy éves vagyok, és fel nem adom

Családom körében boldog vagyok.

Nem tudom még meddig lehetek közöttük

De minden napot megköszönök.

 

 

 

 

 

 

 

Emlékek

 

 

Vannak emlékek,  mélyen a szívünkben élnek.

Csendes magányban néha visszatérnek.

Álmodozunk róla milyen is volt régen.

Fiatalok voltunk és előttünk az élet.

 

Voltak szerelmeink, mára tova tűntek.

Fájdalmasan nehéz napok jöttek, és elmentek.

Észrevétlenül elszálltak az évek.

El kell engedni a múltat, vissza sose térnek.

 

Élj a mának, a mai boldogságnak

Biztos, hogy rád még szép napok várnak.

Élvezd az életet, szeresd kit szerethetsz.

Feledd a múltat, élj a jövőnek.

 

 

Születésnapomra

 

 

 

 

Hetven éves lettem, hát ezt is megértem.

Mint annyi minden mást az életem során.

 

Végig dolgoztam egész  eddigi életem.

Szórakozás, pihenés nem jutott nekem.

 

A földből még ki sem látszottam

már a gazdaságban vizet hordtam.

 

Később kapáltam, komlót is szedtem.

Munka volt az egész életem.

 

Ledolgoztam becsülettel negyven esztendőt.

Gyermekeket neveltem, egyet, meg kettőt.

 

Gondoztam a férjem éveken át.

Panasz nem hagyta el sohasem a szám.

 

Viseltem sorsomat, sok sok türelemmel,

ápoltam anyámat, mint szófogadó gyermek.

 

Na őt  ápolni, volt ám csak kihívás!

Betegsége miatt mindig csak kihasznált.

 

Most hetven évesen kezdek el élni.

Az élet szépségét, kezdem felfedezni.

 

Végre pihenhetek, verseket irhatok.

Ha kedvem úgy tartja szívből dalolhatok.

 

Megértem hát a hetven esztendőt.

Sokkal szebbet várok, mint volt azelőtt.

 

Erőt, egészséget, kérek hozzá csupán.

Boldogan élek, enyém lesz a világ.

 

 

Az én anyám

oly sokat dolgozott

kendőbe kötve a hátán hordozott,

miközben a tűző napon kukoricát kapált.

fiatal asszonyként

az én anyám.

 

Az én anyám

pihenésképpen pulóvert kötött

munkájáért néha pénzt is kapott

legtöbbször zsírt, és szalonnát kért érte

hogy tudjon enni adni

az én anyám.

 

Az én apám

traktoron dolgozott.

télen fázott, nyáron izzadott

kora reggeltől késő estig szántott

nyáron gabonát aratott

így dolgozott az

én apám.

 

Az én apám

fáradtan ha megjött

ölébe vett s egy dalt dúdolgatott

én átöleltem csendben elaludtam

így vigyázott rám

az én apám.

 

Az én apám

már olyan régen elment.

a szívemben mindig itt van bent.

A temetőben, hideg sírhant alatt

alussza álmát

az én apám.

 

 

 

Szeretnélek újra megtalálni 

 

Szeretnélek újra megtalálni.

Hinni azt, hogy vársz valahol rám.

Szeretném ha hiányoznák néked.

Elemészt és megöl ez a vágy.

 

Oly jó volna újra hozzád bújni.

Érezni, hogy szükséged van rám.

Ölelő karodban megpihenni

Úgy vágyom a csókjaid után.

 

Miért mentél el, mért hagytál el engem?

Nincs azóta nyugodt éjszakám.

Úgy fáj érted a szívem,

S az éjszakákat miattad sírom át.

 

Tudom, hogy van neked egy másik.

Ő nem szerethet úgy ahogyan én.

Minden percben rád gondolok, várlak.

Egyszer talán hozzám vissza térsz.

 

Te voltál az első szerelmem.

Nékem te voltál a fény.

Most sötétségben élek.

Kihunyt bennem örökre a fény.

 

Bárhol is vagy mindig  vissza várlak.

Nincs hely a szívemben másnak.

Te voltál az első, s az utolsó.

Hiába van már helyetted más.

 

Hiszem azt, hogy meg foglak találni.

Álmaimban mindig vissza jársz.

Eljössz hozzám, megbocsátok néked.

Vár téged a régi kicsi lány.