1950.02.02 blogja

Úgy jöttél hozzám, mint egy idegen

Orgonát hoztál, mert tudod szeretem.

Csendesen rám néztél, és  átadtad nekem.

Én vártam, hogy szólj hozzám kedvesen.

Mért hoztál orgonát, ha már nem szeretsz

Ha bezártad a kaput, mely hozzám vezet,

Ha már semmit nem jelentek neked.

Jéghideg a szíved, kő van a helyén

Vagy talán sohasem szerettél?

Várom, hogy írj nekem, szólj hozzám kedvesen

De csak érzem ha rám nézel a nagy messzeséget.

Mond meg nekem, hogy tudod megtenni

Szívedből a szeretetet egyből kivetni.

Áruld el nekem, hogy én is azt tegyem

Hogy az elmúlt éveket elfeledjem.

Tudom, hogy együtt élni többé már nem fogunk

Közbe szólt a sors,  s az életünk máshogy alakult.

Távolból is gondolhatsz rám,

ha neked is jelentet valamit az elmúlt nyár.

 

 

Régi szerelem

 

Ne kergesd a Délibábot,

rég eltűnt boldogságot.

Elmúlott már az az óra,

mikor mentél randevúra.

 

A Perczel kert sem a régi már,

ott téged ö már sose vár.

Nem csókol, nem ölel át,

elillant az ifjúság.

 

Ha valaha szeretett is,

ma már más utakon jár.

Mással él és másra vár,

ez a szekér elment már.

Életem börtönében  bezárva éltem.

Szeretet nélkül múltak el az évek.

Ha valaki kedvesen szólt hozzám

Nekem már az maga volt a mennyország.

 

Mindig kihasználtak, másoknak éltem.

A világ összes baját magamra vettem.

Segítettem ott ahol csak tudtam.

Cserébe én csak egy kedves szót vártam.

 

Mond hol a határ, meddig lehet tűrni

jóságommal mindig visszaélni?

Mikor fogy el nálam a türelem

az, hogy vége - kimondani mikor merem?

 

Magányos voltam és most is az vagyok,

szeretetre vágytam, de már nem kapok

akiről azt hittem, hogy szeret

becsapott és kihasznál engemet.

 

Életemből fogynak a napok,

Már mindent másképp látok, józanabb vagyok.

Közeleg a nap, mikor azt mondom elég.

És azon a napon szabad leszek én.

 

 

 

 

Nem sírok már többet, elfogytak a könnyek.

levetem a bánatot, mint a szakadt köpenyt.

Emelt fővel járom ezután az utam,

ne sajnáljon senki, megvédem én magam.

 

Mindenki elment aki eddig szeretett,

magamra maradtam, senki se keresett,

Átsírtam miatta sok sok éjszakát,

nem lesz többé sorsom a magány.

 

Élni akarok végre, vidáman nevetni

emberek közt járni, mindenkit szeretni.

Napfény és vidámság lesz ezután az életem

Ujjá születtem, élek még emberek.

Születésnapomra

 

 

 

 

Hetven éves lettem, hát ezt is megértem.

Mint annyi minden mást az életem során.

 

Végig dolgoztam egész  eddigi életem.

Szórakozás, pihenés nem jutott nekem.

 

A földből még ki sem látszottam

már a gazdaságban vizet hordtam.

 

Később kapáltam, komlót is szedtem.

Munka volt az egész életem.

 

Ledolgoztam becsülettel negyven esztendőt.

Gyermekeket neveltem, egyet, meg kettőt.

 

Gondoztam a férjem éveken át.

Panasz nem hagyta el sohasem a szám.

 

Viseltem sorsomat, sok sok türelemmel,

ápoltam anyámat, mint szófogadó gyermek.

 

Na őt  ápolni, volt ám csak kihívás!

Betegsége miatt mindig csak kihasznált.

 

Most hetven évesen kezdek el élni.

Az élet szépségét, kezdem felfedezni.

 

Végre pihenhetek, verseket irhatok.

Ha kedvem úgy tartja szívből dalolhatok.

 

Megértem hát a hetven esztendőt.

Sokkal szebbet várok, mint volt azelőtt.

 

Erőt, egészséget, kérek hozzá csupán.

Boldogan élek, enyém lesz a világ.