1950.02.02 blogja
SzerelemElmúlás
Úgy jöttél hozzám, mint egy idegen
Orgonát hoztál, mert tudod szeretem.
Csendesen rám néztél, és átadtad nekem.
Én vártam, hogy szólj hozzám kedvesen.
Mért hoztál orgonát, ha már nem szeretsz
Ha bezártad a kaput, mely hozzám vezet,
Ha már semmit nem jelentek neked.
Jéghideg a szíved, kő van a helyén
Vagy talán sohasem szerettél?
Várom, hogy írj nekem, szólj hozzám kedvesen
De csak érzem ha rám nézel a nagy messzeséget.
Mond meg nekem, hogy tudod megtenni
Szívedből a szeretetet egyből kivetni.
Áruld el nekem, hogy én is azt tegyem
Hogy az elmúlt éveket elfeledjem.
Tudom, hogy együtt élni többé már nem fogunk
Közbe szólt a sors, s az életünk máshogy alakult.
Távolból is gondolhatsz rám,
ha neked is jelentet valamit az elmúlt nyár.
Régi szerelem
Régi szerelem
Ne kergesd a Délibábot,
rég eltűnt boldogságot.
Elmúlott már az az óra,
mikor mentél randevúra.
A Perczel kert sem a régi már,
ott téged ö már sose vár.
Nem csókol, nem ölel át,
elillant az ifjúság.
Ha valaha szeretett is,
ma már más utakon jár.
Mással él és másra vár,
ez a szekér elment már.
Hogyan mondjam el neked
Hogyan mondjam el neked,
hogy abból sértődés ne legyen?
Szívem egy rejtett zugában,
ébredezik egy vadállat.
Most még csak alig rágja a lelkemet,
kétséget ébreszt, azt súgja nem szeretsz.
Azt súgja mellettem másra gondolsz
még akkor is ha közben engem csókolsz.
Én új vagyok, szemben a múlttal,
ki felbukkant újra, szerelmét megvallva.
Hogy tudnék vele versenyezni én.
Hiszen hozzá fűz téged sok régi emlék.
Vele átéltél viharos szerelmet,
Ha rágondolsz újra átéled ezt.
Nekem csak a dolgos hétköznapok jutnak.
Hogy versenyezhetnék hát a régi múlttal?
Nekem azt mondod már nem számít,
szívemben a vadállat azt mondja - ámít-
mást mond a szája, más a szíve vágya
jó lenne visszatérni kicsit a múltba.
Nekem is volt múltam, szerelmes is voltam
férjem is volt, kint nyugszik egy sírban.
Jelenben csak te vagy, veled élek
Nem kísértenek a múltbeli emlékek.
Hogy tudnám elmondani néked,
hogy szívemben fészket rakott a bánat.
Úgy érzem ez a múlt veszélyes rám nézve,
Hisz a te szíved én felem nem nyílt meg.
Ennyi év után is oly nagy a távolság,
A mi szerelmünk szükséges rossz talán?
Két megfáradt ember, szeretetre vár,
A szeretet azonban néha nagyon fáj.
Mit mondasz kedvesem, hogy altassam el,
szívemben vadállatként tomboló féltékenységet.
Hogy mondjam el neked, hogy abból baj ne legyen.
Szeress kicsit jobban, törődj többet velem.
A múlt
Szeretnék újra találkozni véled,
felidézni a régi gyermek éveket.
Mikor gondtalanul futottunk a réten,
Zsiros kenyeret ettünk, mint jó testvérek.
Emlékszel a malomra? - a Tita patakra?
Mennyit játszottunk, csúszkáltunk a partján,
Néha belementünk, jó vizesek lettünk
Miénk volt a világ, a vidám ifjúság.
Az iskolában szavaltunk, mennyi verset tudtunk
énekeltünk és táncoltunk,okítottak szépre, jóra,
sokszor nem figyeltünk a tanító szóra.
Miénk volt az ifjúság és sok sok boldog óra.
Az évek elmúltak, felnőttek lettünk,
a sors szeszélye folytán messzire kerültünk
Múltak az évek és nem hallottam rólad,
Csak az emléked élt a szívemben azóta.
Az évek elszálltak, mi megöregedtünk
a régi vágyainkat már elfelejtettük.
Álmaimban még sokszor visszatér
A Tita parti séta és sok régi szép emlék.
Emlékszel a színdarabra, gyerekként játszottuk,
A szerepünk szerint férj, és feleség voltunk.
Hogy szerettem ezt játszani veled,
Szívemben akkor már nyílott a szerelem.
Persze ezt te akkor észre se vetted,
szemedben én a régi játszótárs lehettem.
Más lányok után jártál, másokat szerettél,
Szerelemmel engem soha se kerestél.
Meghalt a párom, egyedül maradtam.
Az új esélyt most is elszalasztottam.
Későn jöttél hozzám, késve kerestél
A régi szerelem vissza sose tér.
Maradjunk hát újra a régi barátok
emlékeinkben még összeköt a múlt.
Más az életutunk, másokhoz tartozunk.
Talán egy másik életben, majd találkozunk.
Ha elmúlt a szerelem
Múlnak a nappalok egymás után
s a nappalokat, felváltják az éjszakák.
Minden este én azt remélem tán
ma megcsókolsz és forrón ölelsz át.
Múlnak az órák, későre jár
magányos szívem rád hiába vár.
Érzem ahogy minden este elszáll a remény
A szíved bezárult, hideg és kemény.
El kellene mondanom mennyire hiányzol,
hogy elvétve néha magadtól átkarolj,
Szeretném érezni, hogy fontos vagyok neked
Nem csak elfogadni, hogy én szeretlek.
Néha arra gondolok, - feladom
hagyom, hogy elmenj, hisz nincs már vonzalom
Ha magadtól nem tudod mire is vágyom.
Én hát nem teszem, - nem magyarázom.
Tudni szeretném miért vagy velem
mikor számodra a szeretet teher.
Így élünk egymás mellett mint két idegen.
Én nem akarom ezt kedvesem.