1950.02.02 blogja
SzerelemJutka Budapesten
Feljött Jutka Budapestre dolgozni,
ezért tanult hónapokig gépelni.
Dolgozott is szorgalmasan napestig,
gondolatban egyre repült hazáig.
Budapesten nem talált csak árnyékot,
olykor-olykor virradatig zokogott,
Dohos pince volt szállása, otthona,
rádadásul egy kegyetlen "Angyika".
Nem mind arany ami fénylik kis Jutka,
Anyagi szív a könnyeit hullatja,
Gyere haza kicsi lányom jöjj haza.
Itthon vár a szerelmed két karja.
Becsületes paraszti kéz többet ér,
mint a pesti amelyik csak csalfán kér.
Megyek anyám, megyek apám, repülök.
Holnap után gyorsvonatra felülök.
A gyorsvonat kerekének dallama
végigkisér életeden kis Jutka
Egyre kattog zakatol a füledbe,
nyomot hagy romlatlan kis zsívedbe.
Nehagyd el a szülőfölded sohasem
idegenben nincsen aki szeressen.
A szülőföld életednek gyökere
visszahuzza aki a föld gyermeke.
Budapest, 1968. augusztus 7.
Egy óra boldogság
Vége a munkaidőnek. Elhallgatott az irógép. Nem játszanak már a billentyükön a formás kis ujjacskák, és nem hallom a halk kopogásait, mely vidámsággal töltötte el a munka feszült légkörét. Elment a Fönök és vele együtt a rossz hangulatom.A szobát csend szállja meg, csak a neonfény halk zümmögése hallatszik.Ketten vagyunk itt, Te és Én.Eltünnek a legnyúgvó nap sugarai és beszökik a szobába az első ezüstös holdsugár. Körülnéz pajkosan, végigjárja a falat, butorokat, megáll az egbefonodó kezünkön és szégyenlősen tovalibben. Gyönyörködöm mosolygó arcodban, melyen a boldogság rozsái virulnak és jóleső melegség tölti el szívem, hogy ezeket a virágokat én táplálhatom.Szeretném megfogni az óra kerekét és herkulesi erővel visszatatani attól, hogy elválasszon bennünket. Beszél a szemünk és minden élet megszünik körülöttünk. Csak ketten létezünk. Szeretlek, szeretném elmondani százszor, ezerszer, amig csak élek. Elöttem ez a legszentebb szó és a neved, amely szebb a legszebb muzsikánál. Letelt egy óra. Megtört a varázs kikisérlek az ajtón és várom az estét, hogy hozzád repülhessek álmomban. 1968. augusztus
Férjemnek
Amikor körötted elszállnak az évek,
amikor a hajad lassan hófehér lesz,
amikor már csak az emlék vesz körül,
Te akkor is érezd nem vagy egyedül.
Ott leszek melletted, s fogom a kezed,
mely a munkától megfáradt és reszket,
reszkető kezemet a teédbe teszem,
hogy életünk együtt legyen szebb.
Elszálltak felettünk szép lassan az évek,gyerekeink felnőttek, unokáink lettek,
eltöltöttünk együtt 40 széő esztendőt,
jót és rosszat is átvészeltünk együtt.
Köszönöm kedvesem, köszönöm Teneked,
mind azt a sok szépet, mond a nagy szerelmet,
az elmúlt és az előttünk álló éveket,
melyet elfeledni soha nem lehet.
Tartson meg az Isten, még sokáig nekem,
ilyen legyél mindig régi szerelmem,
Éljünk együtt tovább amig csak lehet,
amig a halál el nem választ minket.