1950.02.02 blogja

Van nekem egy nénikém, átkozott szipirtyó

Élete mit sem ér, csak a pokolra való.

Boldog a zuzzája, hogyha másnak árthat,

nem is kell senkinek már csak a halálnak.

a halál azonban gyakran kerülgette,

De elvinni örökre, tán még öse merte.

Iszik nagyon Ö az istenadta.

négy-ot pohár bor neki meg se kottyanna.

Bor és apálinka váltogatják egymást

Ha ránézek biz Isten a hideg is kiráz.

Ilyen állapotban nem hallgat a szóra

Megindul az uton lépteit cifrázza.

Megindul párat lép, majd lehuppan a földre

Körbe-karikába forog a rossz szeme.

Istenem csak egyszer szabadits meg töle,

Hogy vinné el az ördög a pokol fenekére.

Ötvös Julianna l969. február 26.