1950.02.02 blogja

Hetvennégy év, - hát ezt is megértem -

jóban és rosszban  sokszor volt részem.

Most mégis hálásnak kell lennem

Egy szörnyű betegséget legyőztem.

 

Hetvennégy év, mit mögöttem hagytam

nem volt könnyű, de én harcoltam.

Megtettem mindent ami tőlem tellett,

hogy a családomnak szebb élete legyen.

 

Eltemettem férjem, meggyászoltam anyám.

táncolhattam  fiú unokám lakodalmán.

Megszületett Ajna, már öt éves kislány

Levente a legkisebb unokám.

 

Hetvennégy éves vagyok, és fel nem adom

Családom körében boldog vagyok.

Nem tudom még meddig lehetek közöttük

De minden napot megköszönök.

 

 

 

 

 

 

 

Öt éve pihensz lent a hideg földben

Elbúcsúzni se tudtunk úgy mentél el.

A kórházi ágyon szépen elaludtál

Magad után nagy ürességet hagytál.

 

Kijárok a temetőbe elsírni a bánatom.

Elmondani ha jó történt, hisz hozzánk tartozol.

Hiába alszod álmodat odalent.

Itt fent még mindig mindenki szeret.

 

Bár múlnak a napok, fogynak az évek

A szívünkbe örökre ott leszel.

Élni kell tovább, bármennyire is fáj,

Tudom, hogy ott lent énreám vársz.

 

Legyen az álmod mesésen szép

Könnyű a föld, hol pihensz oly rég

Virágok virítanak a sírodon mindig

Amíg mi élünk, emléked is él.

Emlékek

 

 

Vannak emlékek,  mélyen a szívünkben élnek.

Csendes magányban néha visszatérnek.

Álmodozunk róla milyen is volt régen.

Fiatalok voltunk és előttünk az élet.

 

Voltak szerelmeink, mára tova tűntek.

Fájdalmasan nehéz napok jöttek, és elmentek.

Észrevétlenül elszálltak az évek.

El kell engedni a múltat, vissza sose térnek.

 

Élj a mának, a mai boldogságnak

Biztos, hogy rád még szép napok várnak.

Élvezd az életet, szeresd kit szerethetsz.

Feledd a múltat, élj a jövőnek.

 

 

Nem sírok már többet, elfogytak a könnyek.

levetem a bánatot, mint a szakadt köpenyt.

Emelt fővel járom ezután az utam,

ne sajnáljon senki, megvédem én magam.

 

Mindenki elment aki eddig szeretett,

magamra maradtam, senki se keresett,

Átsírtam miatta sok sok éjszakát,

nem lesz többé sorsom a magány.

 

Élni akarok végre, vidáman nevetni

emberek közt járni, mindenkit szeretni.

Napfény és vidámság lesz ezután az életem

Ujjá születtem, élek még emberek.

 

 

 

 

Hosszú az éjszaka,

átölel a csend,

csillagok ragyognak

az égen oda fenn.

 

A hold kerek képe

benéz a szobába

tükörből a fénye

rávetül az ágyra.

 

Hosszú az éjszaka,

elkerül az álom.

Siratom megint

az eltűnt boldogságom.

 

Hol van, hova lett,

miért osont el tova?

Miért keresem ha

már nincsen nyoma.

 

Vissza jön-e hozzám?

Rám talál - e újra.

Kerek hold az égen

talán majd megsúgja.

 

Hosszú az éjszaka

elkerül az álom.

A boldogságom

sehol sem találom.