1950.02.02 blogja

Hogyan mondjam el neked,

hogy abból sértődés ne legyen?

Szívem egy rejtett zugában,

ébredezik egy vadállat.

 

Most még csak alig rágja a lelkemet,

kétséget ébreszt, azt súgja nem szeretsz.

Azt súgja mellettem másra gondolsz

még akkor is ha közben engem csókolsz.

 

Én új vagyok, szemben a múlttal,

ki felbukkant újra,  szerelmét megvallva.

Hogy tudnék vele versenyezni én.

Hiszen hozzá fűz téged sok régi emlék.

 

Vele átéltél viharos szerelmet,

Ha rágondolsz újra átéled ezt.

Nekem csak a dolgos hétköznapok jutnak.

Hogy versenyezhetnék hát a régi múlttal?

 

Nekem azt mondod már nem számít,

szívemben a vadállat azt mondja - ámít-

mást mond a szája, más a szíve vágya

jó lenne visszatérni kicsit a múltba.

 

Nekem is volt múltam, szerelmes is voltam

férjem is volt,  kint nyugszik egy sírban.

Jelenben csak te vagy, veled élek

Nem kísértenek a múltbeli emlékek.

 

Hogy tudnám elmondani néked,

hogy szívemben  fészket rakott a bánat.

Úgy érzem ez a múlt veszélyes rám nézve,

Hisz a te szíved én felem nem nyílt meg.

 

Ennyi év után is oly nagy a távolság,

A mi szerelmünk szükséges rossz talán?

Két megfáradt ember, szeretetre vár,

A szeretet azonban néha nagyon fáj.

 

Mit mondasz kedvesem, hogy altassam el,

szívemben vadállatként tomboló féltékenységet.

Hogy mondjam el neked, hogy abból baj ne legyen.

Szeress kicsit jobban, törődj többet velem.

 

 

 

 

 

 

 

Szeretnék újra találkozni véled,

felidézni a régi gyermek éveket.

Mikor gondtalanul futottunk a réten,

Zsiros kenyeret ettünk, mint jó testvérek.

 

Emlékszel a malomra? - a Tita patakra?

Mennyit játszottunk, csúszkáltunk a partján,

Néha belementünk, jó vizesek lettünk

Miénk volt a világ, a vidám ifjúság.

 

Az iskolában szavaltunk,  mennyi verset tudtunk

énekeltünk és táncoltunk,okítottak szépre, jóra,  

sokszor nem figyeltünk a tanító szóra.

Miénk volt az ifjúság és sok sok boldog óra.

 

Az évek elmúltak, felnőttek lettünk,

a sors szeszélye folytán messzire kerültünk

Múltak az évek és nem hallottam rólad,

Csak az emléked élt a szívemben azóta.

 

Az évek elszálltak, mi megöregedtünk

a régi vágyainkat már elfelejtettük.

Álmaimban még  sokszor visszatér

A Tita parti séta és sok régi szép emlék.

 

Emlékszel a színdarabra, gyerekként játszottuk,

A szerepünk szerint férj, és feleség voltunk.

Hogy szerettem ezt játszani veled,

Szívemben akkor már nyílott a szerelem.

 

Persze ezt te akkor észre se vetted,

szemedben én a régi játszótárs lehettem.

Más lányok után jártál, másokat szerettél,

Szerelemmel engem soha se kerestél.

 

Meghalt a párom, egyedül maradtam.

Az új esélyt most is elszalasztottam.

Későn jöttél hozzám,  késve kerestél

A régi szerelem vissza sose tér.

 

Maradjunk hát újra a régi barátok

emlékeinkben még összeköt a múlt.

Más az életutunk, másokhoz tartozunk.

Talán egy másik életben, majd találkozunk.

 

 

 

 

 

Múlnak a  nappalok egymás után

s a nappalokat, felváltják az éjszakák.

Minden este én azt remélem tán

ma megcsókolsz és  forrón ölelsz át.

 

Múlnak az órák, későre jár

magányos szívem rád hiába vár.

Érzem ahogy minden este elszáll a remény

A szíved  bezárult, hideg és kemény.

 

El kellene mondanom mennyire hiányzol,

hogy elvétve néha magadtól átkarolj,

Szeretném érezni, hogy fontos vagyok neked

Nem csak elfogadni, hogy én szeretlek.

 

Néha arra gondolok, - feladom

hagyom, hogy elmenj, hisz nincs már vonzalom

Ha magadtól nem tudod mire is vágyom.

Én hát nem teszem, - nem magyarázom.

 

Tudni szeretném miért vagy velem

mikor számodra a szeretet teher.

Így élünk egymás mellett mint két idegen.

Én nem akarom ezt kedvesem.

 

 

 

 

Beléptél az életemben,

lángra lobbant a szívem.

Tanítsd meg nekem,

hogyan szerethetlek Téged.

 

Engedj a szívedhez közel,

Mond el  odabent mi fáj.

Nyisd ki nekem elrejtett zugát

elűzném szívednek minden bánatát.

 

Érzem, hogy szeretsz,

hogy hiányzom neked

mosolygó szemed ahogy rám nevet.

Te is érzed ezt Kedvesem?

 

Néha távol vagy,

kizársz a szívedből.

Úgy érzem még most is

a múlt szelleme kísért.

 

Enged, hogy szeresselek,

elűzzem a bánatod.

Bízz bennem

Én mindig veled maradok.

 

 

 

 

 

Álmatlan éjszakán

várom, hogy rám találj.

Álmatlan éjszakán

úgy fáj a magány.

 

Hol vagy merre jársz?

Kit ölel karod át?

Ki suttog a füledbe?

Lángot ki gyújt a szívedbe?

 

Jó volna tudni azt

te is gondolsz reám.

Hiányzom neked,

értem éget a vágy.

 

Szeretném érezni

fontos vagyok neked.

Te is gondolsz rám

álmatlan éjszakán.

 

Fogd meg hát a kezem

vezess tovább.

Az utam hadd legyen

boldog ezután.