1950.02.02 blogja

Marci cicánk

 

Volt egy cicám, nagy bajuszú

Szürke, kedves alamuszi.

Egeret ö sose fogott

Egész nap csak lustálkodott

 

Ha lejött hozzánk Petike

Csak a Marcit kereste.

Cirógatta, simogatta,

Teli hasát vakargatta.

 

Marci cicánk, ha éhes volt

A konyhaajtóban  nyivákolt

Addig sündörgött köröttünk

Míg bendőjét megtöltöttük.

 

Egy nap aztán nem jött haza

Mindhiába hívtuk.

Marci cicánk hova lettél,

Mindig haza várunk.

 

Csillogó égbolton ezernyi fény ragyog

Árnyas fák alatt egy pár andalog

Egymás kezét fogva búcsúznak csendesen

Elválniuk muszáj, bár szerelmük végtelen.

 

Fiúnak vágyai messzire  repítik,

De a lány itt marad, mert őt nem engedik.

Bár szerelmük oly erős, most mégis válni kell

Ki tudja a jövő nekik mit rejteget.

 

Elmúlott sok sok év, elmúlt a szerelem.

A lány szívében néha még feldereng,

Azt kérdi merre ját, hol van a kedvese,

Gondol-e néha rá, jut-e még eszébe.

 

 

Falunap Magyarkeszin

 

Az évek elszálltak, megöregedtünk

Bottal is már nehezen lépkedünk.

Szívünk már csak emlékekkel tele

Elszállt életünk több mint a fele.

Jó volt látni ujra kicsi falumat.

Megölelni a régi barátokat.

Köszönöm Néktek Magyarkesziek,

Hogy e szép napot megrendeztétek.

 

 

2011. julius 16.