Méhek

vezsenyi.ildiko•  2018. szeptember 23. 21:57

Méhekkel álmodtam.
Nagyon sok méhvel.
Téli álmukat aludták.
Liftben laktak.

A méhek télen sem alszanak, tudtátok?
A zajra, amit persze nem is hallanak, felélénkültek.
Elkezdtek szétrepülni.
Óhatatlan, néhányat közülük agyonnyomtam.
Miközben próbáltam felmérni a kárt.

A színeket, a formát, a mozgást, a rezgést, érzékelik.
Nem ismerik meg a gazdájukat,
a híreszteléssel ellentétben.
Nem szeretik a műillatokat,
azokra egyenesen, bedühödnek.
A lovakat sem szeretik.

A betolakodókat életük árán is eltávolítják.
A bekérezkedőt, ha teherrel van, virágporral,
vagy nektárral, beengedik.
Ilyen, vihar közeledtével szokott leginkább előfordulni.
A lassú nyugodt mozgás, ha hordás van, nem zavarja őket.
Akkor lehet szúrásmentesen kaptárt nyitogatni.

Megjelent a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Irodalomismeret című folyóiratának 2018 - 2. számában

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

vezsenyi.ildiko2018. szeptember 26. 11:14

@Mikijozsa:

Neked is szépet, Miki!
Köszönöm, hogy visszanéztél! :-)

Mikijozsa2018. szeptember 26. 09:09

@vezsenyi.ildiko: Szép napot :)

vezsenyi.ildiko2018. szeptember 24. 21:20

@Mikijozsa:

Köszönöm, Mikijozsa!

Azt külön, hogy mindig van az írásomhoz néhány, csak nekem szóló, keresetlen szavad.

Szeretettel: Ildikó

Mikijozsa2018. szeptember 24. 09:13

csodás vers hatalmas képzelőerővel alkottad valószínű a gyermekkori álmok egyike ihlette dalod, és még sok tapasztalat, természet szeretetet, gratulálok szeretettel