Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Méhek
vezsenyi.ildiko 2018. szeptember 23. 21:57
Méhekkel álmodtam.
Nagyon sok méhvel.
Téli álmukat aludták.
Liftben laktak.
A méhek télen sem alszanak, tudtátok?
A zajra, amit persze nem is hallanak, felélénkültek.
Elkezdtek szétrepülni.
Óhatatlan, néhányat közülük agyonnyomtam.
Miközben próbáltam felmérni a kárt.
A színeket, a formát, a mozgást, a rezgést, érzékelik.
Nem ismerik meg a gazdájukat,
a híreszteléssel ellentétben.
Nem szeretik a műillatokat,
azokra egyenesen, bedühödnek.
A lovakat sem szeretik.
A betolakodókat életük árán is eltávolítják.
A bekérezkedőt, ha teherrel van, virágporral,
vagy nektárral, beengedik.
Ilyen, vihar közeledtével szokott leginkább előfordulni.
A lassú nyugodt mozgás, ha hordás van, nem zavarja őket.
Akkor lehet szúrásmentesen kaptárt nyitogatni.
Megjelent a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Irodalomismeret című folyóiratának 2018 - 2. számában
vezsenyi.ildiko2018. szeptember 26. 11:14
Neked is szépet, Miki!
Köszönöm, hogy visszanéztél! :-)
Mikijozsa2018. szeptember 26. 09:09
@vezsenyi.ildiko: Szép napot :)
vezsenyi.ildiko2018. szeptember 24. 21:20
Köszönöm, Mikijozsa!
Azt külön, hogy mindig van az írásomhoz néhány, csak nekem szóló, keresetlen szavad.
Szeretettel: Ildikó
Mikijozsa2018. szeptember 24. 09:13
csodás vers hatalmas képzelőerővel alkottad valószínű a gyermekkori álmok egyike ihlette dalod, és még sok tapasztalat, természet szeretetet, gratulálok szeretettel