vezsenyi.ildiko blogja

Gyerekeknek
vezsenyi.ildiko•  2016. augusztus 28. 10:06

Okulásom története, avagy a birtoklás gyönyöre II.

Egyszer régen az erdőben,
krumpliföldön az irtáson,
édesapám került fordult,
fogott nékem egy kisnyulat.
Te nem láttál még  pillanatot,
gyermeket, oly boldogat,
mint akkor, voltam én ott,
mert egy riadt, puha kis lényt,
mohó kezem szívemhez szorított.
Azt hittem, ő az enyém,

s én az övé vagyok örökre.
Játszótársak leszünk vele,
kit csöpp szívem,
repesve fogadott, 
akkor és ott örökbe.
De a kis nyúl a barátságot
egész másképp gondolta.
A kabátujjból, szabadságát távolsággal, 
ijedtében, nagy ügyesen, megtoldta. 


2016.07.19. 




Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom