vezsenyi.ildiko blogja

https://youtu.be/-M2bhnKMSFQ?t=1

Senecio, bohóc, akinek gömb feje kockás,
ovális az arca.
Gondolkodóba ejtŐ.
Száját valami összehúzza, talán az aggodalom.
Szögletes, torzult, pici, álló nyolcas az ajka.
Megkapó minden kis és nagy, aszimmetriája.

Vagy lehet, csak citromra gondol.
Az is lehet, hogy az I. világháborúra.
Utóbbit tartom valószínűbbnek.

A „kéjfű” elnevezés segítene rajta, rajtunk, hogy múljon a bánata.
Ilyen értelemben, előre vetíti a jövőt.
Arckép, de a hengertestből látszik valami, szögletes.
A szkafanderéből pedig, csak a fejrész.
Megvan! Senecio, világok közötti utazó.
Fejszéjét vesztett, munkanélküli favágó, amolyan Bádogember.

Univerzális bohóc.
Akinek, sehogy se tetszik a Földre szállás.
Nagyon nagy jóindulattal,
hogy senkit meg ne sértsek,
mondanám csak, hogy ennek ellenére mosolyog.

Pedig, Csilla(g)-ásszal nem értek egyet,
sem Mari-sással,
mert, bármi válik is belőle, az eredeti, mindig a legeredetibb.
Az őssejt, ami sejt, vagy akár a „tudhat” is.
Hogy, Csilla(g)-ász szavaival éljek.
Még csak annyit, hogy akinek nem tetszik, ne (s)írjon magának jobbat!
Se utána!
Persze, az utóbbi, nem lesz baj, ha (el)marad.
Amúgy is, errefelé, annyi a, mint a bohóc.

A figyelmem marokra fogta a testem, még reggel.
Marokra fogott, s nem ereszt még el.

Pedig, mindjárt két óra van.
Mikor is írtam, hogy fáradok?
Éppen két órája.
Azóta már írtam ezt a verset is.
Senecioról, az én Seneciomról.
Csak az a baj, személyeskedésbe,

partikularitásba fulladt a vége.
E szóval pedig, ami megrág,
 mint a szú, tudálékosságba.

PARTIKULARITÁS = KÜLÖNÖS, EGYEDI

De, nem egyforma a szavak hangulata.
Hiába jelentik ugyanazt.
Sajnos, nem tudom megfogadni a tanácsot,
hogy amire csak lehet, magyar szót használjak.
De az lenne az ideális.
Ugye, Seneció?
A név, az más!
A név kötelez.
Úgy van.
Ugye, Kedves Paul Klee?

Senecio, bohóc, akinek gömb feje kockás,
ovális az arca.
Gondolkodóba ejtŐ.
Száját valami összehúzza, talán az aggodalom.
Szögletes, torzult, pici, álló nyolcas az ajka.
Megkapó minden kis és nagy, aszimmetriája.

Vagy lehet, csak citromra gondol.
Az is lehet, hogy az I. világháborúra.
Utóbbit tartom valószínűbbnek.

A „kéjfű” elnevezés segítene rajta, rajtunk, hogy múljon a bánata.
Ilyen értelemben, előre vetíti a jövőt.
Arckép, de a hengertestből látszik valami, szögletes.
A szkafanderéből pedig, csak a fejrész.
Megvan! Senecio, világok közötti utazó.
Fejszéjét vesztett, munkanélküli favágó, amolyan Bádogember.

Univerzális bohóc.
Akinek, sehogy se tetszik a Földre szállás.
Nagyon nagy jóindulattal,
hogy senkit meg ne sértsek,
mondanám csak, hogy ennek ellenére mosolyog.

Pedig, Csilla(g)-ásszal nem értek egyet,
sem Mari-sással,
mert, bármi válik is belőle, az eredeti, mindig a legeredetibb.
Az őssejt, ami sejt, vagy akár a „tudhat” is.
Hogy, Csilla(g)-ász szavaival éljek.
Még csak annyit, hogy akinek nem tetszik, ne (s)írjon magának jobbat!
Se utána!
Persze, az utóbbi, nem lesz baj, ha (el)marad.
Amúgy is, errefelé, annyi a, mint a bohóc.

A figyelmem marokra fogta a testem, még reggel.
Marokra fogott, s nem ereszt még el.

Pedig, mindjárt két óra van.
Mikor is írtam, hogy fáradok?
Éppen két órája.
Azóta már írtam ezt a verset is.
Senecioról, az én Seneciomról.
Csak az a baj, személyeskedésbe,

partikularitásba fulladt a vége.
E szóval pedig, ami megrág,
 mint a szú, tudálékosságba.

PARTIKULARITÁS = KÜLÖNÖS, EGYEDI

De, nem egyforma a szavak hangulata.
Hiába jelentik ugyanazt.
Sajnos, nem tudom megfogadni a tanácsot,
hogy amire csak lehet, magyar szót használjak.
De az lenne az ideális.
Ugye, Seneció?
A név, az más!
A név kötelez.
Úgy van.
Ugye, Kedves Paul Klee?

 2019.08.07. 16:34 – 2019.11.16. 0:04