vadrozsa blogja
Igéző időző
Töviseim közül most virágaim szedem.Bimbót fakasztó fényem kinyílik majd velem.
Vágy csillogva csillanpillàm àlma alatt.
Ajkam éke mosoly, még sejtelemben maradt.
.
Várakozó holnap
Ücsörög az éjjel gondolataimban.Vánszorgó magányom kinn rekesztette sorsom,kérdőjeleit rám szegezi.
Csillagok lépnek, útjukat imám keresztezi.
Bársony érintése lágy testű szélnek, simogatja érzékeimet.A vágyam ma úgy siet.
Ide hajol hozzámreményem a csendben,mosolyt rajzol elcsókolt csókomra. Beragyog egy új fényálmaim közé,angyalként szállok vele a várakozó holnapba.
Végtelen üzenet
Hegyek ormánrezgő tenger táncátjárja a lég. Csendet szitàl a pillanat, hű barátként visszatér.Suttogó valóság.
Sárga örömök ragyognaka nap mosolyán,fátyol ruhában kékíti az égaranyló haját.Fényt szóró lét.
Románcok nászátrajzolja képzelet. Otthon hagyott álmokölelik a kék eget.Türkiz remény.
Lelkem színez, mesél.
Bíbor gondolat vágya a horizontra csókot lehel,érintő varázsa szememben él. Tükrömként látomvégtelen üzenetét.
Élet - szín
Málna ízű nyárbanzöldet vet az út.Ég kék percek közötta szív elsimul.Tenger fecske szárnybanszabadság igéz. Kaland színű érzésvígan bújt mellém. Kávé lelkű reggelfeltölt színekkel,áradnak perceimmegtelt élettel.
A csendemen át
Magamhoz ölelt gondolatok
forró nyara simogat.
Kacér ívű mosolyom
lopja a csókokat.
Angyali látomás
megérint, majd elsuhan.
Káprázat az éj.
Ma csodásan mély.
Beszél a csend.
Pillàim alatt
türkiz ég, a fantázia
csillag - virága
újra élő vágyam világa.
Vörös a nap, vörös az élet.
Szenvedélyt gyújtó
mámoros képzet
érzések színpadán.
A semmi pihen,
bennem a nagy világ.
Igazgyöngy kincseim
kagylóhéjba zárva,
kitekintenek lelkem ablakán.
Sugárzik a szív,
érzékem festi rá csodám.
Ott találsz mindent
a csendemen át.