vadrozsa blogja

Tér  és idő

hangtalanul megàllt bennünk.

Álarcok nélkül felébredtünk

az ajtók mögött.

Meztelen valóság. 

Simagatott a pillanat

fekete hajú éjek mögött.

Megtalàltad önmagad,

mint vágyaimba

beköltözött virradat.

Újjá születtünk.

Ajkaimról csòkoltad le

a csendbe elcsukló hangokat.

Neked adtam suhanó sóhajokat.

Titkok dallama. 

Aranyszőke mosollyal

az új nap beköszöntött. 

Bevésődtünk a létbe. 

Csend ült mellénk, 

ott hagytuk a szavakat.

Karmikus pillanat.

Álmokat font az éj, 

lélek - fények hintáztak

illúzió képek között.

Reggel az ölelő remény

szívemve költözött.

Hang volt a csend is,

csak belülről szólt hozzám.

Ágabogas életem beszőtt.

Fázott szívemen a sötét valóság. 

Vakságot rajzolt szemembe a lét.

Ezernyi árnyék nézett farkasszemet velem,

lélek - ablakom rejtekén.

Kerestem piciny sugarat, 

szent volt és tisztán fénylett,

Isten szórta szét.

Tekintetem hiába kereste,

csak lelkem látta meg, 

megérintő fénye már új reménnyel ég.

Csillag ágyból az angyalok

fényruhájú hajnalon,

hittel simogatnak.

Csend öleli szivemet. 

Virágba borít a képzelet,

nyílik tiszta lelkem.

Mosoly íve ajkamon,

boldogság ékeként ragyog,. 

Bársony szavak szólnak. 

Madár dallal hív a nap. 

Önmagam fénye felvirrad, 

küldöm szeretettel.

Mély ölű este, 

fekete, bársony teste

betakar. 

Pilláim alatt távolból 

fested álmomat.

Fény ruhájú gyertyafény

rajzolja rám káprázatát.

Magához ölel halvány félhomály.

Érinted képeim

csillagok alatt. 

Leomlanak a falak.

Pillangók táncolnak bennem, 

láng vörös fényben.

Vágyak kottáját írja az éj meg.

Kócos fürtömön rózsa illata hever.

Szemem tükrében

fészket rakott a sejtelem.

Elalélt pilláim alatt

újra színeződik az érzés,

megőrzöm benne csillagod fényét.

Hófehérben hunyorog az ünnepi fény,

pislogásában hiány rejtőzik.

Imám lélektől-lélekig vezeti szívem.

Múltat szövő idő nálam időzik.

Jégvirágos, dermedt énem ablakán

minden fagyos. 

Belém karoltak lélek- melengető gondolatok.

Mézeskalácsos, gyermeki álmok ideszöktek. 

Apám lelke csillag-tengeren át.

Csordulnak csillag - könnyek. 

Belém karcolta a jeges csend fájdalmát.

Rezdülő vágyam vörösben ünnepel.

Karácsony éjszakán

könnyeim szavát adhatom. 

Kezembe kulcsolt imám

menny ablakán. 

Szívem szilánkjaival csak hallgatok.

(átdolgoztam a regi versem egy kicsit)