vadrozsa blogja
Személyesvideó az Utolsó című versemhez
Első videóm a versemhez.
Hangulat
Hozzám bújt egy hangulat,
kísértő sejtelmem érezve, megérintett.
Otthonára talált mélységemben,
különlegessé szépített.
Alkonyát látta, lelkem megvillanó sugarának.
Tudta hamarosan felvirrad,
átvarázsolja a hátra lévő MÁKAT.
Belém költözött a hangulat,
csak bennem él.
Különcségem rejtekén,
varázsló egyediségem ébresztette fel.
Kézen fogva, együtt jár az idővel,
majd sokat mesél,
még hallgatni a kell.
EGY vagyok,
árulóim a múltamban megélt pillanatok.
Testbeszédem felfedi:
az utánozhatatlan hangulattal eggyé olvadok.
....
EGY vagyok!
.....
A szó is elhalkul,
másokban suttog:
EGY vagyok.
Karácsonyra (apukámnak)
Hófehérben hunyorog az ünnepi fény,
pislogásában hiány rejtőzik.
Imám, lélektől-lélekig
vezeti szívem.
Múltam jégvirággá fagyott,
dermedt énem ablakán.
Belém karoltak
lélek- melengető gondolatok.
Mézeskalácsos, gyermeki álmaim ideszöktek.
Apám lelke csillag-tengeren át,
hozzám bújt.
Belém karcolta a csend fájdalmát.
Rezdülő vágyam, vörösben ünnepel.
Karácsony éjszakán,
könnyeim szavát adhatom.
Pillanatok
Titkok bújtak a valóság közé.
Különösebb ma az alkony.
Másként bontottam szárnyat,
az éj leple adott rám sejtelem-fátylat.
Kirepülő sóhajok hívtak útra.
Rám csókolt vágyaid között,
érintéseink szeretkeztek újra.
Álom-ruhában megérkezett,
majd megvalósulva elsuhant a pillanat.
Lelkem oltára előtt,
feláldoztad teljes önmagad.
A hajnal sóvárogva tekintett ránk.
Eléd tártam csendem,
az égig emelted.