Hunyorgó sugaraktáncolnak a földön,ködruhájú reggelébreszti a tájat.Rozsda leplű, vén Őszkacsingat a fák közt,bíbor, sárga színt szóra lombkoronákra.Lassan elsuhannakaz álmos levelek,szelíd szellő karjánringatózva szállnak.Búcsút int már lelkükharmat könnybe bújnak,reszket rozsdatestük,elmúlásra várnak.Csípős hideg kószál,elűzte a nyarat.A mosolygó melegmás tájakon maradt.Magányosan állnakkarcsú szőlőtőkék,gombszemű fürtjeikkacérkodó szőkék. Ásít a diófa,terméseit rázza.Ledobálja terhéta fekete sárba. Az Ősz zsákját tartja,gyorsan teleszedi,ha ide ér a télbizony keresheti.Ballag már az estefekete fátyollal,hideg szél kíséribús, susogó szóval.Meztelen faágakfáradtan nyújtóznak,az Ősz meséjétőlvidáman alszanak.
2008. (gyerekeknek írtam)