vadrozsa blogja

Ezer színét is kiraknám
az életnek,
sorsom nem véletlen.
Mindig láttatok.
Alkotó és egyben alkottató vagyok.

Testemben hordozok
kíváncsi személyiségjegyeket,
változó karaktereimmel teremtek,
katartikus emlékeket.
Meglátogatnának mindazok,
kik egykor perceimben utaztak,
kitárult világomban, csodálattal maradtak.

Ereimben szaporábban pulzál az élet vörös vonala:
lüktetésükben szenvedélyem őrjítő pirosa,
volt szerelmeim elvérzett bíbora.
Ér-táncaimban titok és sejtelem.
Különcségem másban,
csak látomásként van jelen.

Ezer színét is kiraknám
az életnek, nem véletlen!
Megbabonázó mindaz mi bennem él,
ha megmutatnám mind,
sokaságaiban elvesznél.

Árnyak mögött
egy angyal-arc.
Bújócskára késztet az élet.
Tükröm eltakarom
magamban mélyen.

Korcs értékek között
halom ígéret.
Kérdőjelek halma repked,
mintha nem érne véget.

Fekete világban
olvad a csöppnyi fehér,
egyre csak szürkül a remény.

Keserűben, csak magam vagyok az édes.

Bábomból mindíg kirepülök,
erre is megtanított az élet!

Hold anya ezüst fénye
a magányhoz beragyog.
Elmúlás-ittasan repülnek,
hulló csillagok.
Hangulatot ötvöz az este,
érzéseket varázsol,
misztikus fény-teste.

Éj fekete kemencéjében
sütkéreznek a csillagok.
Tejút szórja fehérjét,
tündökölnek az égi-étlapon.
Felhabzsolja reggel a nap
felhőivel a látványt,
ragyogással tölti meg
a világ komorságát.

Álmodni mersz,
megélése benned meghal.
Felépült belsődben
egy ólom fal.
Lapoznád az idő könyvét előre, 
vagy hátra,
stagnálsz a kíváncsi mában.
Kérdőjelek kergetőznek
gondolataidban,
beköltözött hozzád 
a féltékeny szerető:
a BIZONYTALANSÁG,
tévutakat hirdető.
Labirintusban az ármány.
Nem tagadhatod meg önmagad,
meg kell valósítanod lelked mosolygó álmát, 
ha megbélyegezett a világ,
a sorsod vár rád!
Igazán élni belülről lehet,
kívül csak vakon élnek az emberek.