szavak gyűjteménye

A kutty egy aljas-alamuszi,
Mégis mindenki szereti,
Megbocsáthatók kis hibái,
Hisz megtanult nyalizni!

A macs szuverén entitás,
Övé minden, az egész ház,
Etessed, csak így marad,
S ne lásd, örökbe fogadtak.

A gazdinak az a dolga,
Az állatkát jól tartsa,
Akkor is, ha szegény lesz,
A tálkába tápot tesz,
Kap sok pótlék-szeretetet,
Tán mert az emberi kevés lett...

Égette a munka mindkét kezem,
Hol postán - hol egy építkezésen,
Hétvégén piaci segéd iskola közben,
Anno volt dallam az életemben.

Nem tanultam, de mindig átmentem,
Bár az órákon aludtam, ha tehettem,
Végeztem színnégyes érettségivel, mert
Anno volt dallam az életemben.

Mi nem öl meg, megerősít, hittem,
Tüdőm horpasztotta saját bevételem,
Előbb cigi, majd fű volt osztályrészem,
És megszűnt a dallam egész életemben.

Már nem mutatják büszkén a képem,
Oda a haveri kör, mindenen túl lettem,
Paranoiás hanghallás maradt terítéken,
És a dallamra már nem is emlékezem...

DOOM
Végzet

Szél söpör a Marsi pusztán,
Eddig holt, és mi lesz eztán?
Örök kérdés marad már vala,
Miért volt az ember oly balga,
Ott keresett, hol rend nem akadna,
Oblivion kapuit nyitogatva,
A teleport egy nagyon nagy szó
Megérte feladni, mi bevált, és jó?
A Marson most végigver a gonosz,
Minthogy a kapu a pokolba nyílott -
Először jött megszálló démon,
Hogy tizedeljen lakosságon,
Így lettek ők alap gyalog,
Pusztán zombi, nagy hatásfok,
És mivel a baj eleven-él,
Folyton jött új ellenfél.
Földi, megmaradsz-e vajon,
Mikor nyüzsög irtó sokadalom?

Csak egy ember, ki szembeszáll,
Megváltás: repített rakéták,
Loncsos vér az arcát marja,
Nem mehet sohasem haza,
Mert ez bizony olyan játék,
Hol a csatát elvesztették!
Sebenyhítés, hogyha gonosz
A fájdalomért rendesen dolgoz,
Elvétve van csak gyógycsomag,
- Katona, hát tartsd magad -
A humán túlélés szemedben ég
Te lettél a legutolsó véd...
Tán senki meg nem köszöni,
De az életért mindig ki kell állni,
És hogyha majd egyszer vége,
Mi leszünk pokolnak rémülete...

Felzúg fűrész, nyes vörös húst,
Gennyes szem ad hozzávalót,
Összes sarok megtisztítva,
Nem fog mindenkin sav katlanja,
Száz százalék kiirtva, vár otthon nyuszika,
Láthatatlan dögök jönnek-mennek,
Le ne essen egyetlen vércsepp,
Villanyfegyvert venni nem éri meg,
Mert már lassan mind bevégzett,
Hopsz még maradt tárban ammó,
A fősátánnak ennivaló...

Honlegény

A külföld üdvözli a becses honát!
- Szól a terrorista, s bedobta a bombát,
Így jár, akin idegen nép erőt vesz,
Nemesb elődök munkája semmivé lesz,
Nem vagyunk rokon, a radaron se már...
Mindenki megdugja, bár csak nyalni kíván,
Előírják - betartatja, cserébe ellenőrizetlen pénzért 
magánkalapja megtelik, csakhogy miért?
Skalpja haláláig csendben sunyíthat, aztán vége;
A pokol mese, csakúgy az ország büszkesége.
***

Olga

Balszerencsés Olgát a szülei verték,
Cserébe bogarakat ölt, meg eltűnt az édesség,
Egyre rosszabbak lettek azok a komisz jegyek,
Senki sem tudta, hogy ez hová vezet,
Könnyen jövő bűn, a rossztett izgalma,
Nemsokára átnevezte magát, Szervkereskedő Olga.
***

Lepereg

Tépem a szakállam fogam áztatja a kávé
Nem fog rajta hát fest rá irgalmatlan kópé
Bolonddá tett megint szerencsém a múlté
Kriptobányász voltam most pedig nincs lóvé
A zacc is elfogy csikkjeim a sosemvolt pedigré
Levegőt gyalultam de felébredt visszakövetelné
És az univerzum az egyenlő csere törvényééé

Előrehaladott kor

Rekkenő e verejtékfejtő hő,
Mintha nem is volna más idő,
A fal még éjjel is emlékszik,
Milyen klíma volt nappal itt,
Az ember tárja az ablakokat;
Néhány bírja, nem áldozat,
Az eszkimó ellenpólusa
Sztyeppéről közénk szakajtva,
Sajnos mire jön a jégkorszak,
A hidegtűrő gén óda csak.

Enyhítő körülményeink mindig
Késnek egy szemhunyásnyit,
Pontosan meg van határozva
Mindennek saját szilárdsága,
Azután sajnos elszakad,
És többé semmit nem tarthat,
Pedig hidd el, szeretne,
Hegek nélkül léteznie,
Ezért is van a végső nyugdíj:
Hol szeméttelep, máshol meg sír.

Ez egy öreg hely, túl a delén,
Az összes rezidens koravén,
Nincsen tartalma, szétmállik,
Ahogy lapozzák tartalmait,
Nincsen új, csak régi és giccs,
- Bár száz csápjával kapaszkodik -
Mintha a glitter cement lenne,
Én legalább látom: már vége,
Elhozta az elmúlást az idő,
Bár segíthetnénk rajtad, jövő!

Megelőz gondolatot a kéz -
Rágyújt, pedig nem illenék,
Habár égetni büntetendő,
De pernyéket hoz forró szellő,
Aztán lehet könnyfakasztó,
Vele füstöl az is, mi jó.
Az égből nincsen szánó részvét,
Mintha nem temetnék gyermekét,
Dühből el vagyunk hagyatva,
Előbb isten, majd a karma.